
Párja
p l o p n i a
g liu la t  és  a 
^ erő sö d ése  s
‘^g y ű jtem én y
te rje d é s é n e k .
ven  p é ld á n y ­
ul  a  h áro m   ki- 
m in d eg y ik   el- 
»  n em   az  esz- 
yűjtötte  egybe 
>  a  szö v eg esé­
h ez  a  m ernó- 
o n   k ív ü l  más 
is  szükséges 
gén  m odernül 
<>let  összeállí- 
ek 
fejlő d ésé t 
a  k ö te t  elején 
n ő tte k   játékai 
k k e l,  köztü k  
iiik .  a rc sim o -
h in tá zó k ,  ü l­
ik  A   m ásodik 
d ó k ák   (állatos 
s z ó lító ,  kiol- 
*  mondókák)
h a rm a d ik b a n  
iy i.  az   o lv asó  
M  ism ert  dalia­
p é ld á u l  C síp, 
sd i,  G yű rű sd i, 
:ttem   párom at, 
B ú jj-b ú jj  zöld 
Me  változatban 
utalók  szám ára 
h o g y   a  jeles 
ilódó  játékokat 
rást,  a  balázso- 
ís t  és 
társait) 
•tben  kom m en- 
koknál  felhívja 
a  fig y elm et  hi­
vagy 
e d e le m  
rá o lv a s á s  
je l­
le g ü k re .  Sok 
h ely en   keresi a 
t ö r t é n e l e m  
n y o m ait  a játé­
k o k b a n  
(M á­
ty á s  
király, 
L en g y e l  L ász­
tö rö k ö k ), 
ló, 
és 
áttek in tést 
ad  arról  is,  mi­
ly en   játék o k at 
e m líte n ek  a ré­
gi  m ag y ar  for­
rá s o k .  -   E ré­
n y e  a  g y ű jte­
ni  é  n  y  n  e  k  , 
közös­
h o g y  
s é g b e n  
já tsz­
h a tó   játék o k at 
ír  le.  Finnek új- 
r a t a n u l á s á r a  
n a g y   szükség 
le n n e   m osta­
n á b a n ,  am ikor 
i ekeket 
je le n   világunk 
le s z o k ta tta   ar­
ró l,  h o g y   kö­
z ö s sé g i 
játé­
k o k b an   vegye­
n ek   részt.  Az
egyszem élyes
já té k o k   korát 
éljü k .  Hol  van 
az  m ár.  amikor 
ó  látszott  együtt! 
igény  a  könyvre, 
clad a tu n k   te 1*1®*; 
,  K iss  Á ron Játék 
nzója.
c n   m egalapított
,  eg y k o ri  kiváló- 
r v ette  fel  a  Kiss 
,„ g y   em lékének
ti  öss/.egyűjtsék
e k lő d ő k e t,  akik 
d ó n   játékkal  fog­
d á ik   k ö z ö tt  van- 
m érnökok,
veivé szélt.  Eg y* 
.oroza.uk  M e  Ki
m értté.  M in d   eZ
id ást  szerveztek,
m akö rö kb en   é
ó ad ó k k al.  A  Hol 
jusra  tervezi  a Já
'  nieg.jeientetéséh
im zeti  K ulturális
s/tériuma  is  ta
Kénílltt
(Iroks^K
,  Nem*Hl Ki*U,,r^  *
MlnlWl<rl"'"í",
l*mogat*»*2íL—
/C S /V Y /^ é & S lu J
Ára:  71  Ft
ALAPÍTOTTA: PETHO SÁNDOR
1 All.  300.,  1999. december 24., péntek
pm
Az élet csodája
/
Irta: Kristóf Attila
rzus csodatévő volt. Bete  ge- 
ket  gyógyított,  halottá  kát 
tám asztott  fel,  a  vízen  járt, 
megszaporította  a  kenyeret  és 
halat.
így  m integy lebegni engedi  a hi­
tet, am bivalenssé teszi az emberi 
lelket  és  gondolatot.  Szabad  vá­
lasztást enged,  miközben ellehe­
tetlenít m inden érvelést. A hit így 
m aradt hit: meggyőződés egy so­
ha nem tapasztalt dologban.
Csodának  azt  tekinti  az  em ­
ber,  am it  sohasem  
tapasztalt, 
ami ismeretei szerint ellentm ond 
a  természet  törvényeinek.  Sok 
csodának  tetsző  dologban  az  is­
meretek hiánya dominál.
felülm úlhatta 
Csodátlan civilizációnk tech­
nikája elkápráztatná Krisztus ko­
rát, s képes volna az akkori világ 
minden anyagi gondját m egolda­
ni. Pedig azóta semmi más ism e­
ret, tudás és lehetőség nem  került 
a birtokunkba, csak az, am it Isten 
a teremtésbe eleve belehelyezett.
Jézus  lényének  isteni  felével 
messze 
volna 
mindazt,  am it  m a  tudunk  és  is­
merünk.  O lyan,  az egész világra 
kiterjedő,  az  időn  átívelő  csodát 
vihetett volna véghez, amely hit­
teremtőként  és  regulázó  erőként 
hatna  napjainkban  is.  Ezt  nem  
tette  meg.  N em   változtatott  az 
atya  m űvén,  hagyta  működni 
megszokott  rendje  szerint  a  ter­
mészetet,  a  legnagyobb  csodát. 
Mindig em berléptékű, em beri ér­
telemmel  felfogható,  követhető 
és  tagadható  m aradt tetteiben  és 
tanításaiban.
A quinói  Szent  Tam ás  sze­
rint: „Isten kettős okból adja meg 
valakinek  a  csodatevés  adom á­
nyát.  Először  azért,  hogy  m eg­
erősítse  annak  a  tanításnak  az 
igazságát,  am elyet az illető hird­
et. .. M ásodszor azért, hogy ezál­
tal  nyilvánvalóvá  váljék,  hogy  a 
Szentlélek  kegyelm e 
révén  a 
csodatevőben az Isten van jelen.” 
Jézus  tehát  azért  (is)  művelt 
korához  illő csodákat, hogy taní­
tásai iránt figyelm et keltsen. Cso­
dáit -  nyilván  szándéka szerint -  
nem ruházta fel hosszú távú bizo­
nyítóerővel.  Születéséről,  halálá­
ról és feltám adásáról is csak köz­
vetítők  févén  tudunk.  Tanításá­
folytatását  s  áldozatának 
nak 
tanúsítását 
tanítványaira  bízta.
Jézus egyféle csodát soha nem 
vitt véghez: senkit sem gazdagított 
meg. Sőt: szegénységének a szim­
bóluma,  a  jászol  képe  annyira 
belénk  ivódott,  hogy  eszünkbe 
sem jut az a kérdés, hogy ő maga 
miért  volt  szegény.  Nem  tűnő­
dünk  el  azon  sem,  hogy  miért 
„könnyebb a tevének a tű fokán át­
menni,  hogynem  a  gazdagnak  az 
Isten országába bejutni.”
Tényleg, miért?
Vajon Júdásnak volt-e igaza, 
látván,  hogy  M ária  nár-
aki 
dusolajjal keni meg a názáreti lá­
bait, így szólt igazi pragmatikus­
ként:  „Miért nem  adták  el  ezt  a 
kenetet  háromszáz  dénáron,  és 
miért  nem  adták  a  szegények­
nek?” Jézus így felelt: „.. .szegé­
nyek mindenkor vannak veletek,
SZÓNYI GYULA RAJZA
én  pedig  nem  mindenkor  va­
gyok.”  Miért  nem  tett  szegény­
ségellenes csodát?  Miért van az, 
hogy  az  emberiség,  bármennyit 
fejlődik,  képtelen  megbirkózni 
anyagi  gondjaival?  Van-e  isteni 
értelme  és  célja  a  fejlődésnek, 
haladásnak és sokasodásnak?
Lám,  korunk 
legnagyobb 
botránya  a  szegénység.  Jézus 
jászlába  senki  sem  kíván  befe­
küdni. Inkább -  ha teheti -  lázad, 
elvesz,  hazudik,  csal,  lop  vagy 
bt.-t alapít és GDP-t növel.
Szent  Tamás  szerint  a  sze­
génység  önkéntes vállalása  alá­
zatosságról  tanúskodik  s  így  az 
örökléthez visz közelebb.
Nos,  én  jelenleg  egyetlen 
ilyen alázatos em bert sem isme­
rek.  Látnunk kell,  hogy  korunk 
bevett szokás- és eszményrend­
je  nem  követi  Jézus  tanításait, 
hiszen az em berek elé, a legjob­
bak elé is abszolút célként állít­
ja  a  sikert,  a  Pepsi-érzést  és  az 
anyagi  gyarapodást.  Ez  a  földi 
hétköznapok  nem  változó  szel­
leme.
Ám m ost ünnep közeledik. A 
Westend és  a Pólus  Center stili­
zált  karácsonyfák  fényében  für­
dik.  A  karácsonyt  és  a  jászolt 
aranyfüst vonja be. Az ember lé­
nyegében  úgy  ünnepel,  hogy 
vesz és elad.
Jézus  emberléptékű  csodái­
val  a  hit  iránt  keltett  figyelmet, 
szegénységével pedig azt példáz­
ta,  hogy  a hitet csak az nyerheti 
el, halhatatlan lelkét csak az őriz­
heti meg, akinek gondolatait nem 
az  anyagi  gyarapodás  szüntelen 
vágya köti le.
születésének 
K orunk  em bere 
képtelen 
figyelni  önm agára.  A  külvilág 
szinte betölti. Vagy szegénysé­
gében,  vagy  gazdagságában 
m egátalkodott. 
Irigyen  vagy 
kevélyen  tekint  földi  gondjai­
ra,  am íg  él.  Szeretetét  és  bol­
dogságát,  bánatát  és  szenve­
dését  is  ebben  a  szellem ben 
fogja fel.
Jézus 
napja 
mégis egy olyan pillanat, amikor 
a szeretet és  a közösség bűvöle­
tében, túl megszokott erkölcsisé- 
günkön,  felderengenek  bennünk 
tanításai és csodái. Ezen a napon 
talán  képesek  vagyunk  félelem 
nélkül gondolni egy másik világ­
ra.  A jászolban fekvő kisdednek 
hiszünk:  élni  szeretnénk.  Kará­
csony  az  egyik  reménye  annak, 
hogy  a  megváltott és  megtartott 
emberi fajtából nem veszik ki -  a 
legmegrendítőbb csoda -  az örök 
élet utáni vágy.
Nyitragerencséri köszöntő
Adjon Isten minden jót,
Ami tavaly szűkén vót.
Gazdának bort, búzát,
Gazdasszonynak tyúkot, ludat,
Lányoknak, legényeknek egy-egy szép mátkát,
Országunknak csendes békességet
sEs megmaradást.
(B á lin t Sándor gyűjtése)
F i n t a  J ó z s e f , J ó k a i   A n n a ,  M á d l  F e r e n c ,  S o m o d y   I m r e
és V iz i E .  S z ilv e s z te r  a globalizáció hatásairól
M e s z le n y   L á s z ló :  Beszélgetés Bábel Balázs
kalocsai érsekkel
H a lá s z   P é t e r :   Zsebnaptár
H o r k a y  H ö r c h e r   F e r e n c :  Kulturális korszakváltás
F a g g y a s   S á n d o r :   Tűnődés a szeretetről
P i n t é r  L a jo s :  Decemberi levél
B o r b á n d i   G y u la :  Nyugati magyarok a századvégen
H a t á r  Győző: Felteszem a gondolkozó kalapomat
M o l n á r  T a m á s :   A Hír és a hírek
T ö lg y e s s y   P é t e r :   Mire jó az államfői hatalom?
M e z e i  B a lá z s :  Tájkép Buda visszavételével 
A le x a   K á r o ly :  A karácsony és a korona 
F á z s y   A n ik ó :  Felejtés és megbocsátás 
J á v o r  B é la :  A mákos guba
Ő s z y - T ó th   G á b r i e l :   „Ide a zsozsót, nálam a stukker!”
R á k o s i J u d i t :   Olcsó, hamis és aranyáron mért illatok
H a lá s z  C s illa :  Á gazdasági elit csak magában bízik
V a s v á r i  É v a :  A gazdaság és a köz érdeke
G e r g e ly  L á s z ló :  Időutazás gőzössel
H o r v á t h   L .  I s t v á n - N á n á s i   T a m á s :  Kerekasztal
a kettészakadt országról
Z s o h á r  M e lin d a :  A szeretetfalvak édesanyái
M o l n á r   P á l:  Embercsempészet Ázsiából
H a lá s z  M ik ló s :  Dél-alföldi olajcsúszda
K o c s is  L .  M ih á ly :  Folyékony arany
S z e n d r e i  L ő r in c :  Karácsony Koszovóban
S z ő n y i  S z ilá r d :  Harminc év után ismét itthon
O s z to v its  Á g n e s :  Beszélgetés Freund Tamás
agykutatóval
R e g é n y i  H u b a :   A legszerencsésebb hídmester
P ie ts c h   L a jo s :  Számvetés Martonyi János
külügyminiszterrel
K o c s i  M a r g i t :   Csatlakozási duett
L a m b e r t  G á b o r :   A „waspok” alkonya
S t i e r   G á b o r :   Orosz útipoggyász a XXI. századba
T a t á r  I m r e :   Ostalgiák és Ostimisták
N a g y   I v á n   Z s o lt:  Prága politikai messiásra vár
Z s ig o v its  E d it :   Az iszlám harca az igazságtalansággal
S im o n  E r n ő :   A víz megáll a mezopotámiai börtönnél
Ferch Magda: Szabó István az európai film védelmében
D e v ic h   M á r t o n :   Mesélő kották
R ó n a   K a t a l i n :   Interjú Rockenbauer Zoltán
kultuszminiszterrel
R o s d y  T a m á s :   A teológia nem tudomány?
F e k e te  J u d i t :   A hieroglifák madarai 
H a n t h y   K in g a :  Nemzeti a terepasztalon 
G á l  S á n d o r , J á n o s y  I s t v á n ,  K á n y á d i  S á n d o r ,
K is s  D é n e s , L á s z ló f f y   A l a d á r , M á n d y   S te f á n ia ,
N a g y   G á s p á r ,  O r b á n   O ttó ,  S z ö llő si  Z o ltá n  
és W e ö r e s   S á n d o r  versei 
S . T ó th  J á n o s :   Látogatás a Dárdai famíliánál 
Z s o lt  R ó b e r t :   Rúghat-e gólt a szövetség?
Á r v a y   S á n d o r :   Exkluzív interjú
Juan Antonio Samaranch NOB-elnökkel
E r d e i   T a m á s :  Az évszázad magyar atlétája,
Zsivótzky Gyula
S á r k ö z i J ú l i a :   Kezdődik a szent év 
K u r c z   B é la :  Elfeledett találékony magyarok 
C s o n to s  J á n o s :   Azé a naprendszer, aki megműveli 
M a r a f k ó   L á s z ló :  Örök-ség vagy levelek Örkénytől 
K u n   M ik ló s :  A szovjetek kevesellték 
Rákosiék buzgalmát 
K ő  A n d r á s :   A Mindszenty család 
H a n k ó  I ld ik ó :  Mélyponton a Mars-kutatás 
K o v á c s  J u d i t :   Tündér Ilonától a Szömyecskéig 
B a la v á n y   G y ö r g y :  A képernyő bűvöletében 
V á r h e g y i  A n d r e a :   Az újjászülető Centrál kávéház 
W e in w u r m   B e n c e :  Háromdimenziós mozi 
-  a  totális látszatélmény 
É lő   A n ita :  Halhatatlanságunk kora 
P o to c z k y   J ú l i a :   Strauss, az ínyenc keringőkirály 
I llé s   S á n d o r :   Fohász
3. oldal
6. oldal
6. oldal
7. oldal 
7. oldal
7. oldal
8. oldal 
8. oldal
8. oldal
9. oldal 
10. oldal
10. oldal
11. oldal
11. oldal
12. oldal
12. oldal
13. oldal
14. oldal
14. oldal
15. oldal
16. oldal
16. oldal
17. oldal
17. oldal
18. oldal
18. oldal
19. oldal
19. oldal
20. oldal
20. oldal
21. oldal
21. oldal
22. oldal
22. oldal
23. oldal
23. oldal
24. oldal
24. oldal.
25. oldal
25. oldal
26. oldal 
26. oldal
27. oldal
28. odal
28. odal
29. oldal
30. oldal
33. oldal
34. oldal
35. oldal
35. oldal
36. oldal
37. oldal
38. oldal
39. oldal
39. oldal
40. oldal
41. oldal 
41. oldal 
43. oldal 
48. oldal
L ő c s e i  G a b r i e l l a  é s  S z é n á s i  Z s ó f ia :  Millennium 
N e m e s k ü r ty   I s t v á n :   „Itt vagyunk, létezünk” 
S z a b ó  M a g d a  drámát ír Vörösmarty Mihályról 
M á r a i   S á n d o r  töredéke a Szent Koronáról
Lapu nk legközelebbi száma
december 27-én,
hétfőn jelenik meg.
9  770133  185059 
9 9 3 0 0
Erkölcs és rend
Ü nnepi beszélgetés  O rbán  Viktor m iniszterelnökkel
•
 A  kétkedések, a bírálatok, a kishitűség mellett kirajzolódik
egy olyan M agyarország is, ahol egyértelművé válik, hogy le­
het és érdemes erkölcsi értékek mentén kormányozni. Ezek: a
család,  a  hazaszeretet,  az  értékteremtés,  a kitartás,  a  tisztes­
ség, a becsületes munka. Egyszerű dolgok, mégis évtizedek óta
hiányoztak a közéleti szótárból. Az Orbán Viktor miniszterel­
nökkel folytatott beszélgetésben  a  megoldandó problémák,  a
jövőről való számvetés mellett a belső, megtartó erőről is szó
esik. Személyes és tágabb értelemben egyaránt.
-Miniszterelnök úr, ön 1999feb ­
ruárjában felvázolta, hogy céljaik
nem  egy  kormányzati  ciklusra,
hanem  távlatokra  szólnak.  Am
kormányuknak szinte  az  első pil­
lanattól sorozatosan kellett szem­
benézniük  váratlan  helyzetekkel,
erőpróbákkal.  Az  elképzelt jövőt
mennyiben  befolyásolják  a jelen
egymásra torlódó gondjai?
-   Szokták  mondani,  hogy  a 
baj  lóháton érkezik és gyalog tá­
vozik.  Nagyon  remélem,  hogy  a 
sportcsamoki  tűzvésszel  le  is zá­
rulnak  a  szerencsétlenségek  hó­
napjai.  Való igaz,  nehéz lett vol­
na elgondolni kem ényebb és em ­
berpróbálóbb  helyzetet  egy  fris­
sen  alakult  kormány  számára, 
ami  végül  is jutott  nekünk.  Arra
az időszakra esett az orosz gazda­
sági válság, ez volt az első próba­
tétel. Majd következett a gázkitö­
rés  Zalában,  amikor három  falut 
kellett kitelepíteni. Aztán az őszi 
belvíz  és  árvíz,  tavasszal  még 
egy  árvíz  és  a medárdi  esők.  Az 
utóbbiak  összességükben  majd­
nem  annyi  kárt okoztak és  pénzt 
emésztettek,  mint  a korábbi  eső­
zések és  árvizek együtt.  És kiju­
tott  az  ember  okozta  katasztró­
fákból  is, hiszen a szomszédság­
ban  háború  zajlott.  Tűzkereszt­
ségnek  ez nem  rossz,  de egy  or­
szágot azért megvisel.
-  E súlyos leltár közepette mi
volt  az  a  döntés,  ami  a  legna­
gyobb  belső  konfliktust  okozta
önnek?
-   Úgy  1998  decemberében, 
januárjában-februárjában 
1999 
mindennap  ugyanazon  kérdés 
körül  forogtak  a  gondolataim. 
Nevezetesen hogy tudjuk-e tarta­
ni  a kormányprogramban  elgon- 
doltakat,  kell-e  változtatnunk  a 
katasztrófák  miatt  az  1998-ban 
elfogadott  költségvetésen?  Ez 
volt az az időszak, amikor gazda­
sági elemzők, szakértők és az el­
lenzék  is  egy  újabb  Bokros-cso­
magot  szeretett volna kipréselni. 
Mondván, hogy legalább 50-60, 
de  lehet, hogy  80 milliárd  forin­
tos  nyugdíj-  és  bércsökkentést, 
beruházás-visszafogást  kellene 
meghirdetnünk.  Sokak  vélemé­
nyét hallgattam meg: a gazdasági 
tanácsadó testület tagjait, a pénz­
ügyminisztert,  gazdasági  szak­
embereket,  a  jegybank  elnökét. 
Végül  is  úgy  döntöttünk,  hogy 
nem  módosítunk.  Láttuk,  végre 
lehet hajtani  azokat a terveinket, 
amelyek  valóra  váltásáért  hiva­
talba  léptünk,  bár  tudtuk,  nehe­
zebb lesz, mint elképzeltük.
-   Mit  gondol,  megértették
volna-e a  választóik,  ha a kény­
szerítő körülmények hatására el­
térnek az eredeti programtól?
-  A választáskor honfitársaink 
arra  szavaztak,  hogy  egy  Olyan 
időszakot  szeretnének  megélni, 
amikor a körülmények nem ellen­
ségei  az  embereknek.  Nem  úgy 
kell felébredni naponta, hogy az is 
jó,  ha  nagy  baj  nem  következik 
be...  Egyszóval  javulást  vártak. 
Az  egész  kormányváltásnak  volt 
egy ilyen lelki mozgatóereje, lelki 
tartalma. Úgy gondolom tehát, ha 
az emberek észérvek alapján el is 
fogadták  volna,  hogy  rákénysze­
rülünk  a  megszorításokra,  azt 
mondták  volna:  egy  reménnyel 
megint kevesebb. Tudomásul vet­
ték volna, hogy nekünk sincsenek 
más receptjeink a bajok elkerülé­
sére, mint amelyeket más kormá­
nyok kipróbáltak. És ezzel vissza­
zökkenünk egy olyan lelkiállapot­
ba,  amely  alkalmatlan  arra,  hogy 
az ország nagyobb célokat merjen 
maga  elé  tűzni.  Nagyon  örülök, 
hogy nem ezt az utat választottuk. 
Mert ugyan az elmúlt esztendő is 
nehéz volt, és gyakran álltunk tá­
madások kereszttüzében, de min­
denképpen  sikerült megtartanunk 
a lényeget, amit az emberek akar­
tak és vártak tőlünk.
(Folytatás az 5. oldalon)

