
K W
LXV. évfolyam, 299. szám 
Országos kiadás • 2002. december 24., kedd 
www.mno.hu
Ára:  1 4 5  forint
^

W  H  
A l
a
p
í
t
o
t
t
a
:

P 
e 
t 
h 
ő 
S
á
n
d
o
r
Igazgató-főszerkesztő:  Liszkay  Gábor •  Főszerkesztő-helyettesek:  I).  Horváth  Gábor,  Csermely  Péter,  Tarr  Péter ,U Hirdetésfelvétel: 1075 Budapest, Wesselényi u. 8. Telefon: (36-1) 342-6164, fax: (36-1)342-6132 • On-line hirdetésfelvétel:  ■   Telefon: (36-1)303-3441,(36-1)303-3442, fax: (36-1)303-3440, közvetlenül postautalványon vagy áutalással a Postabank 
|J  puskas.bence@mno.hu. Telefon: (36-20) 934-0640, fax: (36-1) 306-2963. Terjesztési ügyekben telefon: (36-1) 476-2176. Előli-  a és  Takarékpénztár  Rt.  11991102-02102799  pénzforgalmi jelzőszámon  •  InterTicket  ügyfélszolgálat  (36-1)  266-0000
Lapszerkesztők: I.uowig Emii, Szerető Szaboi.cs • Művészeti vezető: Gremsferger Péter • Szerkesztőség: 1091 Budapest, Üllői 
üt 51.  Telefon: (36-1)216-1274,(36-1)476-2131,(36-30)916-3843, fax: (36-1) 213-3197. Levélcím: 1450Bp.9., Pf.74 li-mail:  m zetés-megrendelés  éjjel-nappal:  (36-1)  476-2198, 
szerk@hnagyamemzet.hu  -  Ügyfélszolgálat (06-1)  215-3976 •  Kiadja  a  Nemzet  Lap-és  Könyvkiadó  Kft.  -  Felelős kiadó:  m  Hírlap-kereskedelmi  Rt.  és  a  regionális  részvénytársaságok  •  Előfizetésben  terjeszti  a  Magyar  Posta  Rt.  Üzleti  »   napra 2408 forint, negyedévre: 7224 forint, fél évre  14 448 forint, egy évre 28 8% forint • Nyomtatás: Magyar Hivatalos 
A  Nemzet  Lap-  és  Könyvkiadó  Korlátolt  Felelősségű  Társaság  ügyvezető  igazgatója  ■  lapigazgató:  Dr.  KAvesdi  LAsziO 
Lapigazgató-helyettes:  Ostrowski  Maria Terjesztési  igazgató:  Csóry  György •  A  Nemzet  Kft.  a  MATESZ  tagja, 
yp és  Logisztikai  Központ  (ÜLK).  •  Előfizethető
f f  ÜLK  ügyfélszolgálati  irodáinál,  valamint  a Hírlap-előfizetési  Irodában  (1089  Budapest  Vili.,  Orczy  tér  1.).  f f  Budapesti kiadás ISSN: 0133-185 X • Mai számunkat szerkesztette: Csermely P éter és Szényi Gábor
a  hírlapkézbesítőknél,  vidéken  a  postahivatalokban, Budapesten  az m 
e-mail:  terjesztes0’magyarnemzet.hu.  Terjeszti  a  Hírker Rt.,  a  Nemzeti f i  
Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája  Felelős vezető: BurjAn Norbert igazgató  Országos kiadás ISSN: 0237-3793,
(OTP által kibocsátott bankkártyával), külföldről:  Batthyány Kultur-Press fax: (36-1) 201-8891  - Előfizetési díj egy hó-
Betlehemi
csillag
M. SziiEESL A ttila.
Nehéz, szép út mérföldkövén
Ünnepi beszélgetés Mádl Ferenccel, a Magyar Köztársaság elnökével
zobám falán a kissé megfa­
kult, de azért fényeit és ár­
nyékait  pontosan  őrző  fo­
tográfia  jól  megfér  a  ten­
gernyi 
kisebb-nagyobb 
festmény,  metszet,  grafika 
és  egyéb  -   főként  családi 
vonatkozású -  fénykép tár­
saságában. Nincs ebben a gyakran 
változó  házi  tárlatban  különösebb 
rendszer: dédapám katonaportréja 
mellett  Buday  György
szép, 
Walpurgis-éjt  ábrázoló  fametszete 
függ,  ükanyám  Díváid  Károly
készítette 
fotóportréja  mellett 
Schéner Mihály pipacsos csendéle­
te,  továbbá  közel  százesztendős  -  
és  ma is  rajzoló-festő  -   barátom, 
Lossonczy  Tamás lovasokat sejtető 
tusrajza.
A  fotón beregszászi betleheme- 
zők  láthatók.  Rojtos-bojtos  pok­
rócokba bújva, papírsüvegekkel és 
-koronákkal  felcicomázva.  Köztük 
gimnazista anyám, aki a kartonból 
eszkábált betlehemet tartja.
Amikor  magam  cseperedtem 
gyerekké,  a  negyvenes  évek  köze- 
pén-végén, a beregszászi télben já­
ró betlehemezők a városszéli  föld­
műves-,  iparos-  és  pásztorgyere­
kek  közül  kerültek  ki.  Irigyeltem 
őket hólepett kucsmájukért, csuhé- 
bábokkal teli betlehemükért,  rozs­
dás kolompjukért, amely a közele­
désüket  jelezte,  vígan  elrikkantott 
mondókajukért:  Idikusz-pidikusz, 
hurka-kolbász belém csússz!
Pesten  aztán,  ahová  1950-ben 
repatriáltunk, nem volt se pásztor, 
se kolomp, se kackiás bajusz.  Volt 
fehér kenyér, villamos és rádió, de 
közösségi ünnep nem volt. Se rorá- 
té,  se  betlehem.  Szoknom  kellett 
ezt a kopár világot, ahol az ávéhás 
kcretlegények  motorbiciklis  ciká- 
zása  az  utcán  összekeveredett  a 
nagy futballünnepek harsogásával, 
Puskás és Bozsik már-már mitikus 
tündöklésével.
Hajdanidők 
emlékeztetőjéül 
csak dédszüleim  „igazi  olasz” bet­
leheme maradt ránk, aztán a gyere­
keimre,  most  meg  sokasodó  uno­
káimra.  Mert  anyám  -   aki  túl  a 
nyolcvanon  ma  is  megrendezi  a 
családi  karácsonyt  -   ragaszkodik 
ehhez  a  kopott  betlehemhez.  Le­
cserélhette volna  cifrábbra,  de an­
nak  királyaihoz  és  birkáihoz,  an­
gyal- és pásztorfiguráihoz nem kö­
tődne  semmi  emlék.  Ez  a  valahai 
viszont  őrzi  némiképp  azoknak  a 
kárpátaljai  -   hófúvásos,  kolomp- 
szavas -  karácsonyoknak a hangu­
latát.  És  tán  a  legifjabbak  is  meg­
sejthetnek valamit a múlt fényeiből 
meg  árnyékaiból,  amikor  Sződről 
és Óbudáról,  Békásmegyerről meg 
Rákoskeresztúrról betoppanva kö- 
rülállják a karácsonyfát.
Albrecht Dürer fametszete
A  köztársasági elnökkel folytatott beszélgetés során a Bölcsesség könyvé­
nek egyik mondata járt az eszemben: „A szelíd beszéd megtöri a csontot. ”
Szó  esett  köztünk  örömről,  bánatról,  toleranciáról,  az  irodalmi Nobel-
díjról, a kormányzat és az államfő nem mindenben rokon értékrendjéről
és stílusáról.
M -K r is t ó f  A t t il a _________________________
E lnök  úr,  egy  esztendeje  adott
interjút  a  Magyar  Nemzetnek.
Most  arról kérdezném,  hogy  az
azóta  eltelt  idő  történéseiben,
Magyarország  és  a  nemzet  szempontjá­
ból,  mi ad örömre és mi ad aggodalomra
okot?
-   A  kérdés  komplex,  így  a  válasz  is. 
Van azért bőségesen olyan fejlemény, tény 
az elmúlt évben, amely közös örömünkre 
szolgál. Örömmel mentem át például -  le­
het,  hogy  nem  a  múlt  évben,  hanem  egy 
évvel  korábban  -   a  párkányi  hídon.  Ne­
kem  már-már  irodalmi  élmény volt  az  a 
séta,  hiszen  e  híd  szimbolikus  jelentése 
szinte kifejezte Magyarország XX. századi
történetét.  Háború  utáni  hosszú elzártsá­
gát,  s  az  azt  követő  szocialista  közösség­
ben végtelennek tűnő magányát.  Ez a híd 
számomra  az  elkülönülés  végét  is  jelké­
pezte, Magyarország, Szlovákia és a hatá­
ron túli magyarok között. Ezt az élményt, 
gondolom,  rajtam  kívül  sokan  átélték. 
Idén szerencsém volt megnyitni a Nemze­
ti  Színházat.  Lehet,  hogy  szerénytelenség 
ilyet  mondani,  de ez számomra bizonyos 
személyes büszkeséget is jelentett. Öröm­
mel  töltött el,  hogy a  magyar kultúrának 
ez az annyiszor vitatott  problémája  meg­
oldódott, és felépült végre egy új  Nemzeti 
Színház.  Én azt hiszem, hogy az emberek 
általában, minden sugalmazott gyanakvás
és  kritika  ellenére,  osztoznak  ebben  az 
örömben.  Úgy vélem,  ez az épület impo­
záns,  invitáló  a  belső  atmoszférája  és  a 
külső környezete. Megnyugtató, hogy van. 
Most  nem  akarom  ennek  az  intézmény­
nek az előnyeit különösképpen taglalni...
-   Tehát elnök úr szerint az „építmény”
nem elhibázott?
-  Én úgy látom, hogy jó otthont ad an­
nak a spirituális, emberi, kulturális igény­
nek,  amiért  létrejött.  Vele  szemben  ott 
van  az  új  lágymányosi  egyetemi  negyed. 
Külföldi  tudós  szakemberek,  egyetemi 
kollégák szerint is gyönyörű, modern, cél­
szerű. Ez nagy dolog.
Folytatás az 5. oldalon >

