 28
P o l g á r i   n a p i l a p
LXVIl. évfolyam,  108. szám 
Budapesti kiadás • 2004. április 30., péntek 
www.mno.hu
Ára: 145 forint 
Előfizetőknek:  105 forint
041 08
I  9  *770133
185059
Igmjjt.i HucriuutA  I.IWÍAT Gábor Híszrrkcszia-hdyeltestk:  D. Horváth Gábor, Csermely Ff-rtit, Tarr
Pm i   l ipszcrkc/i.lk  Gaidk s Otio, l.uowio Emil, S m im t Szabolcs Sztrkeszlőség is kiadó:  I089 Budapest, 
cikkül  I02 
rekrfon  11) 476-2IJI. (06  .10) 916  3*43. feut: (1) 215-3197. UvElrfm:  1450 Bp. 9. Pf. 74 • Email:
AUKDUíl hu  Kuid|j a Nem/el l ap  és Könyvkiadó Kft.  Felelős kiadó: A Nemzet Up- és Könyvki
idó
lapigazgató-helyettes: Ostrowski  Maria  • 
vezető igazgatója 
gazgato  GsORv  Győri,v  a Nemzet  Kft  a  MATESZ  tagja  ÜGYFÉLSZOLGALAT:  (|)  413-1547.
I apiga/gulo:  ür. KOvksdi  LaszlO 
(1)  322-8306;  Hirdetés:  (1)  216-8817,  216-8818,  216-8819,  fax:  (1) 342-6132  (Apróhirdetés-felvétel: 
342-6164,  322-2448,  1075  Bp.,  Wesselényi  u.  8.)  •  On-line  hirdetésfelvétel:  puskas.bence@mno.hu.  Telefon: 
(06-20)  934-0640,  fax:  (1)  306-2963.  Terjesztési  ügyekben  telefon:  (1)  476-2176.  Előfizetés-megrendelés 
éjjel-nappal:  (1) 476-2198, e-mail:  terjesztes@>magyarnemzet.hu. Terjeszti a Lapker Rt.  Előfizetésben terjeszti 
a Magyar Posta Rt. hírlapüzletág. • ELŐFIZETHETŐ a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, Budapesten 
a  Hírlap  ügyfélszolgálati  irodákban  és  a  Központi  Hírlap  Centrumnál  (1089  Budapest  VIII.,  Orczy  tér  1.,
tel.:  06-1/477-6300;  postacím  Bp.,  1900).  További  információ:  06-80/444-444;  hirlapelofizetes@posta.hu. 
Előfizetési díj egy hónapra 2660 forint, negyedévre: 7980 forint, fél évre  15 960 forint, egy évre 31 920 forint. 
Hétnapos előfizetési díj:  egy  hónapra  3172  forint, negyedévre: 9516 forint, fél évre  19 032  forint, egy évre 
38 064  forint  •  Nyomtatás:  LAPCOM  Lapkiadó és  Nyomdaipari  Kft. 9021  Győr,  Újlak  u.  4/A  •  Ügyvezető 
igazgató:  Szammer  István ■  Országos  kiadás  ISSN:  0237-3793,  Budapesti  kiadás  ISSN:  0133-185  X  - 
Mai számunkat szerkesztette: Szerető Szabói.«
Magyarország Európában
Irta:  iYláill  Feren c
*un  b n i ! 
'   W a#.
** 
*tlr «Utuüij ; 
10  n*t*Trfl I j
1  ” *MÍá irt- ;
VSfefwn  kúitg j 
**■* *
nos
' W* ÚÍlJf |f. |
*>* *  Jbftéra
“** fiítH I
'wnfti
tó*»
**** 
® 
***•  útin, 1 1
*  <^urafck I
•'iheiít, aÜj
'**’ * ■ !  fpi 
1»  - liUomi- i
’■»-N (txi«Ja«.;
iTikéBít  Hí-j
tpi  tum bta
WT*.  ' MUfl  [
t.í-itSfefc j bead 
ííwWt  *d* 
ml Viafeooá- 
r  IS  rrtítli
rn * 4  í rn i- 
rakatok csat- 
H,:4  IMXttfk-
r'hbra Ml  &■
fii,mink  ciá
:elebb
z
„ « « . a  « • #
>tfuUlö^Í| 
¡ 4 n M f l  
jit'htn Nfc1
. «¿áj»***^
«*■?
, £ t**AW *
•t  « 0 * 1
J Z t a M
-,-jll  '(1*1**®*
Hit 1 1
1  **  ulü^ tír
, » H l
f,,.
«tv*
Í '.fii*
,MÜ»-
„Visszatérünk E urópába” -   m o n d ­
ják egyesek.  „Nem  kell  visszatérnünk 
Európába,  m indig  is  oda  tarto ztu n k ” 
-   így  mások.  De  melyik  Európáról 
van szó? -  kérdezik sokan.  Európa je­
lentette a  társadalom fejlődés  sajátos, 
a  szabadságra  és  egyenlőségre  épülő 
útját,  a  keresztény  örökséget,  a  h u ­
manizmust,  a  töretlen  fejlődést,  a  vi­
lág felfedezését, az európai kultúra el­
terjesztését,  a  népuralom   és  a  jogál­
lam  politikai  form áinak  m egterem té­
sét.  De  jelentett  testvérháborút,  né­
pek közötti viszálykodást,  totalitárius 
és zsarnoki eszm ék előtti  térdre esést. 
Milyen  Európáról  beszélünk  tehát?  A 
békéden nem zetállam ok Európájáról? 
A  „szomorú  E urópáról”  -   ahogy  Ba­
bits  mondta?  A  Szekfíi  Gyula  szavai 
szerinti  „széttépett  eu ró p ai  közös­
ségről”?
Minket nem az foglalkoztatott, hogy 
európaiak vagyunk-e, m ert ezt földraj­
zi és történelmi  adottságnak tartottuk, 
hanem  az,  hogy  a  Nyugathoz  és  ne  a 
Kelethez  tartozzunk.  Határvidéken  él­
tünk,  és  most  is  ott  vagyunk.  Kétezer 
évvel  ezelőtt  Pannónia,  a  mai  ország 
nyugati  fele,  római  tartom ány  volt.  A 
Dunától  keletre  m ár  a  Barbaricum  te­
rült el. Zavaros,  feltáratlan  vidék.  Bar­
bárok lakóhelye.
A magyar állam  történetét ez a  ket­
tősség  határozta  meg.  Virágzó  gazda­
ság,  nyugatias  kultúra,  erős,  keresz­
tény  állam,  regionális  nagyhatalom  
épült  itt  -   amelyet  a  m egsem misülés 
szélére taszított a  tatárjárás, századok­
kal  vetett  vissza  az  ozm án  birodalom ­
mal  vívott  élethalálharc.  Legutóbb  a 
vasfüggöny választotta el évtizedekre a 
Nyugattól.
Uniós  csatlakozásunktól  azt  vár­
juk,  hogy  végképp  a  N yugathoz  ta r­
tozzunk,  s  ne  az  A d y  m egénekelte 
„kompország”  m ódjára  hányódjunk 
két part között.  Most az új  Európához 
csatlakozunk,  am elyik  túl  akar  lépni 
azon  a  m últon,  am it  a  nem zetállam  
abszolutizálásából  szárm azó  szenve­
dések  jellem eztek.  A  nagy,  alapító 
szerződések  adtak  ennek  form át  és 
tartalmat.  M egszületett  a  „szervezett 
és  élő  Európa”,  am elynek  eszm éjét  a 
Schum an-nyilatkozat  h ird ette  meg. 
Alapértékei és célkitűzései a béke és a 
kölcsönös biztonság,  a  dem okrácia,  a 
jogállamiság, az em beri jogok biztosí­
tása,  a  szociális  piacgazdaság,  az  eu ­
rópai  örökség  erkölcsi  rendje,  az 
együttműködés,  a  szolidaritás,  az  új 
életminőség,  a  kulturális  és  anyagi 
felemelkedés,  az  em beri  közösségek 
működését  szabályozó 
in tézm én y ­
rendszer és az ennek  továbbfejleszté­
sét  lehetővé  tevő jogi-politikai  arch i­
tektúra,  mindezek  fokozatos,  de  Eu­
rópa  minél  nagyobb  területére  való 
kiterjedésének biztosítása.
2004.  május elsejével  Magyarország 
az  Európai  Unió  tagja  lesz.  A  társada­
lom  többsége  azért  döntött  így,  mert 
azt szeretné, hogy a jövendő M agyaror­
szága  arra  a  ma  m ár  létező  valóságra 
hasonlítson,  amit  m a  szerte  Európá­
ban láthatunk.
A  magyar  nép évszázadok,  más eu­
rópai nemzetekéhez m érten  is rettene­
tes tapasztalatai nyomán jutott el idáig. 
Gondolnunk kell  mindazokra, akik ezt 
az utat egyengették. E történelmi pilla­
natban  honfoglaló  őseinktől  kezdve 
valamennyiükre emlékezünk.
E u ró p a   egység e
é s  a   m ag ya r
egység
A  magyarság  a  kereszténység  fel­
vételével  m int  európai  állam ot  hatá­
rozta  meg  magát.  Ez  az  állam esz­
mény,  em berkép,  erkölcsi  értékrend, 
hitvilág  hazánkat az európai  hatalm i, 
politikai, szellemi erőtérbe  illesztette. 
A  nem zet  történelm i  útjáról  jeles 
uralkodói  Szent Istvánnal kezdve  ha­
sonlóan  vélekedtek.  A  magyar  állam 
századokon  át  dinasztikusán  és  kul­
turálisan  is  Európához  kapcsolódott. 
T udta  ezt  Európa  is.  Dante  az  Isteni 
színjátékban  a  „boldog  M agyaror- 
szág”-ot említi. Később, am ikor a tör­
ténelem   úgy  hozta,  az  európaiság  a 
kereszténység  védelm ét 
jelentette. 
N ándorfehérvárnál  H unyadi János  és 
Kapisztrán  János  egyidejűleg  védel­
m ezte  M agyarországot  és  Európát. 
Morus  Tamás,  a  m ártírsorsra  jutott, 
tudós  hum anista  lordkancellár „a ke­
reszténység  védőbástyájaként”  em lé­
kezett  meg hazánkról.
M agyarország  iszonyatos  véráldo­
zatokat  vállalva  ellenállt  azoknak  a 
törekvéseknek, amelyek erről az útjá­
ról  el  akarták téríteni.  Legutóbb  1956 
adott  erre  példát:  a  forradalom   a  bá­
torságon  és  hazaszereteten  túl  az  eu­
rópai szellem iránti hűséget is kifejez­
te.  M egm utatta,  m ennyi  azoknak  a 
szavaknak a valóságfedezete, amelyek 
jó  néhány  nyugati  baloldali  politikus 
és  értelmiségi  szám ára  meggyőzőek 
lehettek.  Ez  is  közrejátszott  abban, 
hogy a  világhatalmi  rivalizálás  1989— 
90-ben annak a  töm bnek a szétesésé­
vel  ért  véget,  amelybe  M agyarorszá­
got  is  sorolták.  Lehetőség  nyílt  Euró­
pa  békés  újraegyesítésére,  ami  szá­
m unkra  különösen  fontos,  hiszen 
m inden,  ami  az  európai  egység  hely­
reállítása felé vezet, egyúttal a magyar 
nem zet  egységének  helyreállítását  is 
szolgálja.  Ezért külön örülünk a m os­
tani  változásoknak,  bár  Románia  kö­
zeli  csatlakozása  után  is  magyarok 
százezrei  és  a  m agyar  történelem   pó­
tolhatatlan  emlékei  rekednek az  unió 
határain  kívül.  Változatlanul  felada­
tunk,  hogy  m indazon  magyar  testvé­
rünk  sorsára  figyeljünk,  akiket  most 
nem csak  a  magyar,  hanem   az  uniós 
határok is elválasztanak tőlünk.
A  szovjet  megszállás  egyik  célja  az 
volt, hogy a korábbi  kapcsolatrendszer 
és  identitás  felszámolásával  magához 
kapcsolja  a  régió  népeit.  E  társadal­
mak  többsége  azonban  megőrizte  ér­
tékrendjének  alapjait,  és  am ikor  erre 
lehetőség nyílt, a Nyugat, tehát Európa 
felé fordult.  Az új magyar demokrácia 
első kormánya határozott döntéseinek 
eredményeként Magyarország kilépett 
a Varsói Szerződésből, s elérte, hogy a 
megszálló szovjet hadsereg hazatérjen.
Politikájának  alapjává  az  Európához 
való visszatérést tette. Antall József\á\-
ta,  hogy  Európa  és  az  euroatlanti  tér­
ség érdekei  nem választhatók szét.  De 
Európa  csak akkor  nem  válik  m ásod­
rendű világpolitikai szereplővé, ha ké­
pes a maga érdekeinek egységes képvi­
seletére is.
Magyarország számára Európa nem 
földrajzi, nem gazdasági, nem politikai 
fogalom  volt.  Értékrendet  és  kultúrát 
jelentett,  azután  biztonságot,  demok­
ráciát,  szabadságot.  Mindazt,  ami  en­
nek  a  társadalomnak  a  legjobban  hi­
ányzott.  1990-től megnyílt a lehetősége 
annak,  hogy  a  demokrácia,  a  jogálla­
miság  és  a  piacgazdaság  visszatérésé­
vel  európai  módon  éljünk.  Az európai 
szint  eléréséhez  azonban  még  komoly 
erőfeszítések várnak ránk.
A  m ag yar
á ta la k u lá s
1990-től  megkezdődött  visszatéré­
sünk  önm agunkhoz  és  Európához. 
1994 januárjában az Országgyűlés elfo­
gadta az Európai  Közösséggel való tár­
sulás  létesítéséről  szóló  Európai  Meg­
állapodást,  majd  márciusban  felhatal­
mazta a kormányt, hogy a Magyar Köz­
társaságnak az Európai Unióhoz törté­
nő  csatlakozási  kérelmét  benyújtsa  az 
Európai  Unió Tanácsához.
Magyarország erőfeszítései azoknak 
a  feltételeknek  a  megteremtésére  irá­
nyultak,  amelyek  révén  az  Európai 
Unió  tagjává válhatott.  A jogharm oni­
záció  folyamán  sok  ezer  oldalnyi  jog­
anyagot kellett figyelembe venni. Az ál­
lami  tulajdonú,  tervutasításos  gazda­
ság  piacgazdasági  átállítása  drám ai 
fordulatot  jelentett.  E  megrázkódtatás 
árán  esély  nyílt  a  világ  utolérésére.  A 
hazánkban  gyártott  termékek  ma  na­
gyobb  arányban  jutnak  az  uniós  pia­
cokra, mint a régi tagországok export­
cikkei.  Ezt  az eredményt  elsősorban  a 
nemzetközi  nagyvállalatok  biztosítják, 
ami azt jelenti, hogy a magyar tulajdo­
nú vállalkozások versenyképességének 
javításáért  az  eddigieknél  sokkal  töb­
bet  kell  tenni.  Az  egészséghez  és  az 
egészséges élethez való feltételek bizto­
sítása, a környezetvédelem  feladatai, a 
szociális  biztonság  megteremtése,  a 
m indenütt  versenyképes  tudást  adó 
közoktatás kiépítése, az infrastruktúra 
fejlesztése,  a  közgondolkodás  átalakí­
tása  hosszadalmas  folyamat,  bőven 
m aradt  feladat  a  csatlakozás  utáni 
évekre is.
Az  a  felzárkózási  program,  amin 
dolgozva oly sokat hivatkozunk az uni­
ós  követelményekre,  valójában  nem 
Brüsszel  elvárásainak  kielégítését  cé­
lozta.  Ha  csak  erre  irányult  volna,  az 
azt jelentené:  ezek  nem  a  mi  céljaink. 
Mindez azonban a mi érdekeinket feje­
zi ki,  hiszen  uniós tagságunk nem  ön­
cél,  hanem  eszköz  ahhoz,  hogy  a  m a­
gunk álmai szerint élhessünk.
Ez  nem  csupán  gazdasági  kérdés. 
Az elmúlt másfél évtized változásai el­
lenére  a  társadalom   szerkezete  csak 
részben  közeledett  ahhoz,  ami  a  mai 
Európában  kívánatos.  A  jövedelmi
különbségek  nőttek,  a  középrétegek 
szerepe,  ereje  csökkent.  Nagy  azok 
száma,  akik  tartósan  leszakadni  lát­
szanak.  Sokak  szerint  a  középosztály 
bizonytalansága az egész társadalom ­
ra átterjedt, és a m ár korábban is sze­
gények  nagy  része  a  társadalom alatti 
lét fenyegetéseivel küzd, és a szegény­
ség némely vidéken különösen súlyos 
gond.  Látható,  hogy  Magyarország­
nak komoly problémái vannak: az ag­
gasztó demográfiai helyzet, a lakosság 
elöregedése,  a  közbiztonság és  a  kor­
rupció  kérdése,  a  munkanélküliség,  a 
roma társadalom  integrációjának kér­
dése,  a  növekvő  drogfogyasztással 
összefüggő  problémák,  az  egészség­
ügy  átalakítása,  az  említett  és  az  itt 
nem részletezett gazdaság- és társada­
lompolitikai feladatok. Célunk, hogy a 
társadalom  szerkezetét  is  az  európai 
modellhez  igazítsuk.  Ez  elemi  hum a­
nitárius  és  erkölcsi  kötelességünk, 
ahogyan a társadalmi szolidaritás erő­
sítése  is.  Mindez  csak  erős  és  tartós 
összefogással oldható meg. A társada­
lom kohéziója a nehézségek ellenére is 
elegendőnek  látszik  ahhoz,  hogy  le­
gyen  esély  a  megosztottság  fokozatos 
felszám olására.  Az  unió  bizonnyal 
társunk  lesz  ezekben  az  ügyekben  és 
jobbító erőfeszítéseinkben.
Az  Európai  Unió  társadalompoliti­
kai célja az egyenlőtlenségek csökken­
tése.  Ézért  tagságunk  a  fenti  gondok 
enyhítésében  és  azoknak a  céloknak a 
teljesülésében 
is  segíthet,  amelyek 
ügyében az elmúlt  másfél évtized  nem 
sok változást hozott. A kohéziós alapok 
célja az elmaradott térségek felzárkóz­
tatása, a strukturális alapok a gazdaság 
versenyképessé  tételéhez  szükséges 
infrastruktúra fejlesztését szolgálják.
E u ró p a   ö rö kséjí« 
é s  a   » lo h n lixácio
A globalizáció elsősorban a term e­
lés,  a  technológia,  az  elosztás,  a  gaz­
daság  szervezésének  eszköze.  Olyan 
átalakulásokkal jár, amelyek elől nem 
lehet  kitérni.  Az  Európai  Unió  céljai 
közé  tartozik,  hogy  az  „öreg  konti­
nens” sikeresen alkalmazkodjon a vi­
lággazdaság  versenyfeltételeihez.  A 
készülő  alkotmány,  a  föderatív jelleg 
erősítése, a nagyarányú bővítés erre a 
kihívásra  adott  válasz.  A  mostantól 
450  milliós  piac,  az  újonnan  uniós 
polgárrá  váló  nagytömegű  kiváló 
munkaerő,  a  jobb  technológiai  lehe­
tőségek,  növekvő  szellem i-kutatási 
potenciál  révén  az  unió  versenyké­
pessége is javulni fog.
A bővítés tehát Európa érdeke is. De 
az  összefogás  ellenére  minden  ország 
sikere  elsősorban  önmagán  múlik. 
Azon,  hogy  képes-e  a  központi  támo­
gatások és saját ereje egyesítésével ter­
veit megvalósítani. Számítunk az Euró­
pai  Unió  támogatására  -   de  hogy  mit 
teszünk, az a mi  felelősségünk.
A  csatlakozás  előnyeinek  ismereté­
ben  felmerülhet  a  kérdés:  mit  kapnak 
tőlünk a befogadók? Szóltunk már a vi­
lágszerte  elismert  magyar  munkaerő­
ről, szorgalomról, kreativitásról. Mesz-
sze  földön  híres  a  magyarok  vendég­
szeretete,  nyíltsága.  Sokaknak  a  ma­
gyar  sportolók  teljesítménye  imponál. 
Történelmünk  (elsősorban  1956)  is­
meretében  sokan  tisztelik  a  magyar 
nép  szabadságszeretetét,  bátorságát. 
Szerte  Európában  vannak  szerelmesei 
a  magyar tájaknak, s a magyar borok­
nak is.
M ii  ad u n k
E u ró p á n a k ?
Mi  a  legbüszkébbek  a  kultúránkra 
vagyunk. Tudjuk, hogy nem üres kéz­
zel  megyünk  most  Európába.  A  m a­
gyar  irodalom   Janus  Pannoniustól
Balassin,  Csokonain,  Vörösmartyn,
Petőfin,  Arany Jánoson,  Adyn,  József
Attilán,  Kosztolányin,  Babitson,  M ó­
ráin keresztül a ma oly sikeres kortár­
sakig mindig felm utatott olyan  nagy­
ságokat,  akik  a  mindenkori  világiro­
dalom élvonalával azonos értékű élet­
művet  teremtettek.  Kertész  Imre  No- 
bel-díja  magáért  beszél.  Festőink  M.
S.  m estertől  M ednyánszkyn,  Rippl-
Rónain,  Csontváryn át  Vasarelyig,  ze­
nei  életünk  nagyságai  Liszttől  Bartó­
kon, Kodályon át Kurtág Györgyig, tu ­
dományosságunk Bolyai Jánostól Eöt­
vös  Lorándon,  Szent-Györgyi  Alber­
tén,  Hevesy  Györgyön,  Neumann  Já­
noson  át  Teller  Edéig  felrajzolta  Ma­
gyarországot a világ kulturális, művé­
szeti  és  tudományos  térképére  -   s 
mennyi  mindenkiről,  köztük sok ter­
m észettudom ányi 
N obel-díjasról 
nem is szóltunk.
Kulturális 
szempontból 
nincs 
„nagy” és „kis” nemzet,  minden nem- 
. zeti  örökség  egyúttal  világörökség  is. 
Tudjuk, hogy kontinensük jellegét kul­
túrájának összetettsége,  tagoltsága ad­
ja.  Ez a  maga  módján a  magyar kultú­
rára  is  igaz.  Magyarország  számára 
fontos,  hogy  kisebbségei  megőrizzék 
identitásukat,  műveltségüket,  szellemi 
örökségüket.
Mit jelent számunkra mindez most, 
amikor  egy  új  történelmi  korba  lé­
pünk?
Elsősorban  annak  tudatosítását, 
hogy az igazi európaiság nem áll szem­
ben  a  nemzethez  tartozással.  Simoné
Weil  írt  arról  többször,  hogy  a  hazát 
csak  részvéttel  szabad  szeretni,  s  ezt 
valahogy így kell  megélni  most is. Eh­
hez  persze  azt  is  tudnunk  kell,  hogy 
mit értett  részvéten:  a gondokkal,  ba­
jokkal  való  belső  azonosulást.  Min­
denesetre  nem  a  büszkeséget,  nem  a 
haszonelvűséget, nem az uralomra tö­
rést.  Pilinszky János a görögök kozmi­
kus  hazaszeretetét  tekintette  példá­
nak:  „hazájuk  földjét  figyelmük  uni­
verzális  rangra  emelte”  -   írta.  Ő  úgy 
gondolta,  hogy  „aki  valóban  szereti  a 
hazáját,  teljes  leikével  és  figyelmével, 
az  egyúttal  a  mindenség  polgára  is”. 
Azt  hiszem, valahogy így kell majd ne­
künk  a  jövőben  magyarnak,  európai­
nak lennünk.  De ha magát a feladatot, 
em berségünk,  európaiságunk,  m a­
gyarságunk  egyeztetését  nézzük,  ez 
uniós  tagságunktól  függetlenül,  ko­
rábban sem volt másként.

