
11  'o ln a  körű-1
1  ! gnek a  fá-1
u 'e k ,  mintha I 
■* 
term észet.! 
m e g é rk e zik ,! 
'  '•/elek  vicso-1 
t.  hogy  végig. I 
1  -‘ ktit  utoljára, 
('" k o r h o z ,  fá. 
cvlu-s  emlék.  I 
ni  hüs  árnyai I 
h u ro k ra , 
untnál,  kerék-1 
k  on.it,  ültünk 
•k  padján  a fe- 
"ii.  vttilaato- 
a  sarasra, 
ifin e k ,  ahová 
''•m  azok  is  új 
tk  a  h id e g  elől.  í 
tflállított  sát- 
\gyuk  nincs, 
ni  konvhaszé- 
lakó,  f f   előtte  i 
n yája.  Szeret- 
m  h o zz á  a  hű-
as/kodó  szí­
r  társa  a  vilá-
usagot.  A sze- 1  
esve,  de  nem 
Ránk  vicso- 
s  feláldozná a 
egy  kis  száraz 
niilcg  a  kukák1 
kát  ki  lehetni 
nuek  a  honUK 
h.it  Neki  nem 
a hívatlan be- 
iiunt  sok  más 
ny a i,  de  a  kö­
ti  sem éri meg 
lan  gazdájával 
é, s lovagördű-
iktunk  mindig 
siból,  a  padra 
pattnak  külön
u  meg  rajta.  _ 
n,  azon a  tám­
la  mindennap 
lanos,  a  pos- 
sí. ikihordó út- 
'ebújva.  Aztán 
m ás  körzetbe 
u  cnyelegaj 
om yatkor  egy 
h a .  régiernlá- 
k tve tt,  de  Ist- 
nanak.  Habo- 
ion  kanyarba. 
,i  halált halt A
nap  kijön  ide,
uttogva.  N A *; 
fogja.
all  az  a  pad.
a  neve.  kivé- 
V/tan  érte jö« 
v ik  nap  rossz 
lakat,  hokro- 
idon üld öreg-
k, lletörték, 
íz unokáját,
segítse.  Kellett 
itotta  a  ligetet.
melyik  padod- 
ii,  visszahofll
t es szemű fiú'
,/atanu'gattaa 
.1  visszahozta*

