
P o l g á r i   n a p i l a p
LXVIII. évfolyam, 351. szám
Budapesti kiadás • 2005. december 24., szombat
www.mno.hu
Ára:  145 forint
Előfizetőknek:  105 forint
M A :  
M A G A Z I N
Igazgató-főszerkesztő: Liszkay Gábor - Főszerkesztő-helyettesek: D. Horváth Gábor, Csermely Péter, 
Szerető  Szabolcs ■  Lapszerkesztők:  Ludwig  Emil,  Torkos  Matild,  Tőth  Szabolcs  Töhötöm
Szerkesztőség és kiadó: 1ÜS9 Budapest, Üllői út 102. • Telefon: (1) 476-2131,(1) 814-8700, fax: (1) 215-3197. 
Levélcím:  1450 Bp. 9„ PL 74. - E  mail: szerk@magyarnemzet.hu ■ Kiadja a Nemzet Lap- és Könyvkiadó 
Kft.  ■  Felelős  kiadó:  A  Nemzet  Lap-  és  Könyvkiadó  Kft.  ügyvezető  igazgatója  -  Lapigazgató: 
Dr. Kövesdi Lászlö ■ Lapigazgató-helyettes: Ostrowski Mária - Terjesztési igazgató: Csőry Gvorgv
A Nemzet Kft. a MATESZ tagja. Ügyfélszolgálat: (1) 413-1547, (1) 322-8306; Hirdetés: (1) 216-8817,  1 
216-8818,216-8819, fax: (1) 342-6132 (Apróhirdetés-felvétel: 342-6164,322-2448,1075 Bp., Wesselényi  |  
u.  8.)  ■  On  line hirdetésfelvétel:  puskas.bence@mno.hu.  Telefon:  (06-20) 934-0640,  fax:  (1)  306-2963.  1 
Terjesztési  ügyekben  telefon:  (1)  476-2176.  Előfizetés-megrendelés  éjjel-nappal:  (1)  476-2198, 
e  mail: terjesztést® magyarnemzet.hu. Terjeszti a Lapker Rt. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. 
Hírlap  Üzletága.  •  Előfizethet közvetlenül  a  postai  kézbesítőknél,  az  ország  bármely  postáján  1
—   — ----------
(e-mail:  hirlapelofizetes@posta.hu; zöldszám: 06-80/444-444). Előfizetési díj egy hónapra 2660  fo­
rint, negyedévre: 7980 forint, fél évre  15 960 forint, egy évre 31 920 forint. Hétnapos előfizetési díj: 
egy hónapra  3172 forint,  negyedévre:  9516  forint,  fél  évre  19  032  forint,  egy évre  38 064  forint  • 
Nyomtatás: LAPCOM Lapkiadó és Nyomdaipari Kft. 9021 Győr, Újlak u. 4/A • Ügyvezető igazgató: 
Szammer  István •  Országos  kiadás  ISSN:  0237-3793,  Budapesti  kiadás  ISSN:  0133-185  X  • 
Mai számunkat szerkesztette: Ludwig Emil és Szényi Gábor
Valaki jön
:S  Szepesi Attika
Megtalálni korunk eszményeit
K ét éve éltünk a romos Pes­
ten -  a budai Vár üszkö­
sen meredt fel, a hidak jó
része csonkán  éktelenke­
dett  a  Duna  két  partja
közt  -,  én  pedig  csak
nemrég tudtam  meg: a  karácsonyfát,  de
talán még a köréje való ajándékokat sem
az angyal hozza. Igaz, ennek nehéz is lett
volna titokban maradnia. A karácsonyfát
ugyanis  én  hoztam  1952  telén  Alagra
száműzött nagybátyámtól. A piacon nem
árultak fát.  Nem a természetvédelem di­
cséretes okán, hanem a hagyományok el­
leni ádáz harc jegyében. Az se „igazi” fe­
nyő volt, amit hadifogságból nemrég ha­
zatért  nagybátyámtól kaptunk,  aki fris­
sen  végzett  katonatisztként  csöppent  az
orosz frontra, most pedig gazdálkodónak
álcázva tengődött a lóversenyeiről elhíre-
sült faluban,-hanem  „tűzdelt fa".  Rövid
karó, amelybe nagybátyám fenyőgallya­
kat  szürkült.  Az  ágakat  aztán  dróttal
megcsomózta. Megtévesztésig hasonlított
a kisfa egy fenyőcsemetéhez. A marhava­
gonban, amely a Nyugati pályaudvarról
Alagig, aztán már a karácsonyfa társasá­
gában  visszafelé  hozott,  még  alkudni  is
próbáltak rá. Egy középkorú férfi tíz, egy
idősebb úriember húsz forintot kínált ér­
te. Ami nagy pénz volt. Az tehát,  hogy a
fát nem az angyal hozza,  egyszer s min­
denkorra tisztázódott számomra. Ami vi­
szont az ajándékokat illeti, a kopott Ver­
ne- és Donászy-könyveket, abban még bi­
zonytalankodtam.
A  kis fa  amúgy  mutatós  volt.  Még
„bolti szaloncukor” is jutott rá. Nem úgy,
mint otthon, Beregszászon, ahol még azt
is nagyanyám főzte, csomagolta. A gyer­
tyáktól sziporkázó fa alatt sorra vettünk
mindenkit,  aki „nem  lehet itt”.  Rokono­
kat és ismerősöket.  Sokan  voltak.  Eltűn­
tek, kitelepítettek, börtönben sínylődök...
Néhány nappal szenteste után -  a kis
fa jól tartotta magát -  estefelé megszólalt
a  csengő.  Négyes  társbérletben  laktunk.
Kinek-kinek  megvolt  a  „szignálja”:  egy
hosszú,  két  hosszú,  rövid-hosszú,  egy
hosszú  és  két  rövid.  Most  egyértelműen
bennünket  keresett  valaki.  Két  hosszú
csengetés hallatszott, ami szokatlan volt a
kései órán. Kimentem ajtót nyitni, és egy
ismeretlen férfit pillantottam  meg.  Volt
nála  valami batyuféle,  és  ő ugyanolyan
tanácstalanul fürkészett engem,  mint én
■ őt. Nem tudtam eldönteni,  ez akkoriban
nem volt könnyű, koldus-e vagy teljes ér­
tékű polgár, de amikor a nevünket mond­
ta, beszaladtam -  őt magára hagyva -, és
közöltem: „Valaki jött!” Anyám  kiment,
én pedig meglepetten hallottam a szokat­
lanul hangos,  örömteli  üdvözlést.  „Elen­
gedtek!” -  mondta már bent a szobában
röviden  a  váratlan  vendég,  szintén  volt
katonatiszt nagybátyám, akit öt évvel ez­
előtt „államellenes összeesküvésért” csuk­
tak  le.  Kétéves  voltam,  amikor  utoljára
láttuk  egymást.  Lekászálódott.  Megölelt
engem  is  -   borostás  volt az arca.  Leült,
felállt. Nézte a karácsonyfát,  nézett ben­
nünket.  Tétován,  mint aki rossz álomból
ébred. Mint aki nagyon messziről jön.
0 5 3 5 1
770133
185066
-  Ünnepi beszélgetés Pápai Lajos nyugat-dunántúli katolikus fó'p ásztorral -
Sandro Botticelli: A misztikus Krisztus születése (1501)
■  L őcsei Gabriella____________________________
M essziről jött ember, az íror­
szági  Clonfert  püspöke, 
Walter Lynch kért és kapott 
bebocsátást  háromszázöt­
ven  évvel  ezelőtt  a  győri  püspökségen. 
Hogy szíves fogadtatásra talált, legbecse­
sebb  kincsét,  Szűz  Mária  képét  ajándé­
kozta a város katolikus lakosainak. Az az­
óta  is  nagy tiszteletben  tartott festmény­
ről és az 1945 tavaszán szovjet katonák ál­
tal  megölt főpapról, Boldog Apor  Vilmos­
ról mostanság azok is gyakrabban beszél­
nek, akiket egyébként nemigen foglalkoz­
tat a győri egyházmegye élete. A történe­
lem  része  lett  a  híveiért véres  könnyeket 
hullató Madonna és az ártatlanokat élete 
árán is védelmező Apor Vilmos -  erről is 
beszélgetünk  karácsony  előestéjén Pápai
Lajos nyugat-dunántúli katolikus főpász­
torral.
-  Ha ma érkezne hozzánk a szülőföld­
jéről  rendíthetetlen  hite  miatt  elűzött
Lynch püspök és híveinek csapzott csapa­
ta,  befogadnák  a  magyar  katolikusok?
Munkát és hajlékot is adnának nekik?
-   A  püspökségünkön  lakik  egy fiatal­
ember,  akit  sok  évvel  ezelőtt  Kongóból 
küldtek  tanulni  Bukarestbe.  Különböző
politikai bonyodalmak miatt megszűnt az 
ösztöndíja, s ő nem tudta,  mitévő legyen. 
Megpróbált  hamis  papírokkal  Berlinbe 
szökni, de a hegyeshalmi határátkelőnél el­
fogták, és bezsuppolták egy idegeneket őr­
ző  táborba.  A  tábori  lelkész  gyakran  járt 
oda, egyszer én is vele mentem, és föltűnt 
nekünk, hogy ez a fiú hívő katolikus. Kide­
rült, otthon a jezsuitákhoz járt iskolába.
[ M e g t a l á l n i. . . !   Folytatás az 5. oldalon >

