MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Újabb botrány van a foglalkoztatáspolitikai érdekegyeztetésben; immár nem az első, mert mint emlékszünk rá, a munka törvénykönyve és a foglalkoztatási törvény körül is a partnerek jóváhagyása, beleegyezése nélkül születtek kormánydöntések. Az ügy, amely botrányt okozott, a munkaerő-gazdálkodáshoz kapcsolódó alapok összevonása, amely számos problémát és feszültséget okozott ezen a területen. Én csak hatot említenék meg - nézzük ezeket sorban. Az első maga az, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban való megállapodás nélkül született kormánydöntés. A második egy centralizáció, amely az érdekegyeztető partnerek döntései helyett a minisztérium döntési jogosítványát erősíti. A harmadik a burkoltan meglévő költségvetésitámogatás-csökkentés, amely évről évre bekövetkezik és amely a jövő évben várhatóan újra fel fog lépni annak ellenére, hogy ez a kormánykoalíció - és jelesül az MSZP - nem ezt ígérte. A negyedik a támogatási rendszer összezavarása, átláthatatlansága annak következtében, hogy nem lehet majd tisztán látni, melyik alap hogyan működik, és az alapokon belüli átcsoportosításra nem a parlamentnek, hanem a kormányzatnak nyílik meg a lehetősége. Az ötödik az az ellenőrizhetetlenség, amely nyilvánvalóan ebben az összekuszált, összezavart állapotban felmerül az alapok gazdálkodásával kapcsolatosan. A hatodik pedig annak az elvnek a sérülése, hogy nem az dönt, aki a pénzt befizeti, hanem a minisztérium, amely a költségvetési támogatásban jószerével kivonult a foglalkoztatáspolitika területéről. Kérem államtitkár urat, adjon magyarázatot a meglévő döntés indokoltságára. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)