ALFÖLDI ALBERT (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szíves elnézésüket kérem, de megpróbálok két percben eljutni a hamburgertől a katonazenekarig, hátha sikerülni fog. Ne haragudjanak, hogy személyes élményeimmel traktálom önöket. Az elmúlt hetekben Rábafüzes határátkelőhelyen bejöve ott van egy hatalmas nagy tábla: Isten hozta Magyarországon, szeretettel köszöntjük újra itthon, McDonald's. Kávéfőzőt szerettem volna vásárolni, elmentem egy speciális káféfőzőboltba, ahol, miután piacgazdaság van Magyarországon, volt 40 féle kávéfőző. Mindegyik a hosszú kávéfőző, filteres, hiszen tudvalevő, hogy a magyar ember hosszú kávét és filteres kávét iszik. Hogy mindezt miért mondtam el? Azért, mert az elmúlt hetekben, ha úgy tetszik, jajkiáltást, kérést kaptam a környékünkön élő katonazenészektől. A hamburger és a kávéfőző jelzi valahol, hogy a magyar kultúra sejtjei elhalóban vannak, elpusztítás közben vannak. A magyar kultúra egy sejtje az is, hogy engem a hamburger köszönt, amikor hazajövök, az is, amikor hosszú kávét akarnak velem itatni, és az is, amikor a hadsereg átszervezésével meg akarják szüntetni a katonazenekarok egy részét, azokat a katonazenekarokat, amelyek kapcsot jelentenek a civil emberekhez, azokat a katonazenekarokat, amelyeknél olyan környezetben, mint a miénk, például a kalocsai, az egyetlen lehetőség nyílik arra, hogy valamiféle zenei hangversenyhez hozzájuthassanak az emberek. Kérem szépen, az időm lassan lejárt. Államtitkár úr, nyugtasson meg, hogy mi lesz a sorsa a katonazenekaroknak. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)