DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ön is tudja, 1995 decemberében és ez év elején rendkívüli árvízveszéllyel kellett megküzdeni a Tiszának és mellékfolyóinak a gátjain. A mi megyénkben, Szabolcs-Szatmár-Beregben 118 településen közel 200 ezer ember élte át újra félelemmel ezt a drámai időszakot. Mondhatnám azt is, hogy újra megkondultak a vészharangok. Hősies erőfeszítéssel, nagy társadalmi összefogással - amelyért köszönet jár - akkor sikerült kivédeni az árvizet. A napokban azonban a televízió képernyőjén újra drámai képekből és a szakemberek nyilatkozataiból megtudhattuk, hogy tavaszi árvízveszély fenyeget bennünket. A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság elkészített egy elemző anyagot - gondolom, hogy államtitkár úr is ismeri, megkapta azt -, amely tartalmazza a téli tapasztalatokat, és megfogalmazza az azonnal megteendő intézkedéseket. Kérdezem államtitkár urat, ismerve a kormány 2185/95-ös határozatát és a '96-ös költségvetés e célra előirányzott költségeit, milyen realitását látja ön annak, hogy a veszélyeztetett és egyébként is hátrányos helyzetű kelet- magyarországi régió árvízvédelme biztosítható legyen, és ehhez milyen pénzügyi forrást, milyen tárgyi, személyi feltételjavítást tud ön felelősen ígérni és garantálni is 1996. évre. Várom szíves válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiban.)