SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Elnézést kérek, elnök asszony. Kissé váratlanul ért ez a hirtelen szerephez jutás. Természetesen, elfogadom az államtitkár urat. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban egy igen érdekes esetről tájékoztatott egy üzletember. Az a jelenlegi nagy "gazemberségek" idején talán egy apróbb méretűnek tűnik, azonban a példa és a trükk terjed. Úgyhogy, úgy gondolom, hogy időben kell róla beszélni. Arról van szó, hogy eladó és vevő között létrejön egy megállapodás, aminek az a lényege, hogy az eladó felszabadítja az árukészletet abban az esetben, ha a vevő egy faxon keresztül megküldött postai igazolószelvénnyel igazolja, hogy ő a postán befizette a vételárat. Ez a megállapodás ésszerűnek tűnik első pillanatra. Azonban, a magyar gyakorlat sok esetben a következő. A vevő befizeti a postán a vételárat. Az igazolószelvényt azonnal lefaxolja az eladónak, aki ennek birtokában felszabadítja az árukészletet. A vevő visszaszalad a postára, visszaadja a postai kisasszonynak az igazolószelvényt, visszakéri a pénzt, a postai kisasszony visszaadja számára a pénzt. Így a pénze is megmarad, és az árunak is a birtokába jut. A trükk - mondhatni - zseniális. A legtöbb esetben itt is bottal lehet ütni a vevő nyomát, és az eladó nyilvánvaló, hogy károsul, jelentős mértékben károsul. A kérdésem tehát az, hogy ez a gyakorlat vajon megakadályozható-e - mondjuk - azáltal, hogy a posta nem adja vissza az egyszer már befizetett pénzt, nem fogadja vissza a befizetőszelvényt, hanem a vevő érdekében is eljárva, ezt megtagadja. (14.20) Erre kérném államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps.)