DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ilyenkor Mikulás közeledtével várakozással teli izgalom hatalmasodik el a közvélemény egy jelentős részén. A gyermekek a csizmáikat pucolgatják szorgalmasan, hogy legyen mibe a Mikulásnak ajándékot tenni. Tisztelt miniszter úr, ön virgácsot tett néhány rendőrvezető csizmájába és útilaput kötött a talpukra. A közvélemény felé pedig csoki mikulás helyett beígérte saját lemondását arra az esetre, ha, úgymond, a személycserék sem hoznák meg a kívánt változásokat. Tisztelt Miniszter Úr! Készülve erre a kérdésre, átolvastam az ön parlamenti megnyilatkozásait az elmúlt két és fél évre visszatekintve, és meglepően kevés konkrétumot találtam benne. Egy dolog azonban szembeötlő, hogy ön két és fél évig következetesen védte, dicsérte, pozitívan értékelte a rendőrség munkáját, minden olyan kérdésre, amit elsősorban az ellenzék oldaláról feltettek önnek. S ezenközben pedig krokodilkönnyeket hullatott azért, hogy ezeknek a szegény rendőröknek milyen sanyarú anyagi, technikai körülmények között kell a megnövekedett elvárásoknak megfelelni, mintha egyébként nem önnek, illetve nem az ön által félig vezetett kormánynak kellett volna ezeken a körülményeken javítani. Tisztelt Miniszter Úr! Én nem azt kérdezem öntől, hogy mi volt a rendőrvezetők sietős, a törvényesség és a politikai elfogulatlanság látszatára sem ügyelő menesztésének a valós indoka, hiszen azt gondolom, hogy ahogy eddig sem válaszolta ezt meg, erre a kérdésre is hiába várnám most a választ. Inkább azt kérdezem öntől, hogy milyen konkrét jelek, fejlemények, mutatószámok alapján fogja ön eldönteni, hogy immár elérkezett az idő arra, hogy belássa saját alkalmatlanságát, és beváltva a közvéleménynek tett ígéretét, lemondjon? Izgalommal várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.)