DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hatpárti alkudozás eredményeként megszületett a médiatörvény, amely kötelezi a kormányt három közszolgálati intézmény fenntartására. Ezek: a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió. Ezeket a állampolgárok adójából és konkrét hozzájárulásaiból kell életben tartani. Ezzel szemben mik a tények? Az Országgyűlés 1 milliárd 246 millió forintot megszavazott pótlékként 1996. októberében a Duna Televíziónak. A kormány hetekig megfeledkezett a folyósításáról, hadd koptassa a Duna Televíziót a kizárólagosan kedvelt, bankoknak fizetendő kamat. A koalíció egyik képviselője érvrendszerében arra hivatkozott, hogy csak hárommillió ember nézheti Magyarországon a Duna Televíziót. Ezért nem kell elég pénzt adni működéséhez. A pénzügyi kormányzat helyettes államtitkára pedig a kulturális bizottság előtt kijelentette: nincs megoldás a Duna Televízió 1997. évi működésének biztosítására. A pénzügyi kormányzat konkrét javaslat helyett kószáló képviselői módosításokkal óhajtja csapdába kergetni a Duna Televíziót, hogy ne a kormánynak, hanem a parlamentnek rója fel a társadalom, ha mégis kénytelen lesz működését beszüntetni a Duna Televízió. A hazai másságok, honi etnikumok költségeiért oly heves küzdelmet folytató parlament minden egyes frakciója, ha annyi odafigyelést tanúsítana a hazánkon túli magyar etnikumok támogatására, kulturális, művelődési céljaiknak a megvalósítására, talán erre a kérdésre nem került volna sor. Most mégis megkérdezem, van-e elképzelése a kormánynak a Duna Televízió működtetésére, avagy pótlólagos pénzcsurgatással fogja kegy gyakorlására kényszeríteni a Duna Televíziót vagy éppen megszüntetni működését? (Taps az ellenzék padsoraiban.)