PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Magyarországon közel 400 ezer fogyatékos ember él, akik az élet szinte minden területén hátránnyal indulnak, s ezt a hátrányt családjuk, embertársaik, az erre a célra megalakult szervezetek, de főként az állam és az önkormányzatok segítsége nélkül képtelenek ellensúlyozni vagy legalábbis enyhíteni. Közel 10 százalékuk munkavállalói korú fiatal, akiknek jelentős része szívesen dolgozna, rendelkezik is az ehhez szükséges képességgel, készségekkel, de a munkaerőpiacon nem tud versenyre kelni egészséges embertársaival. Helyzetük az utóbbi időben romlott, hiszen a leépítések alkalmával elsősorban a megváltozott munkaképességű fiatalokat küldik el, vagy nem foglalkoztatják. Így tehát nagyon sokan közülük néhány ezer forintos járadékból vagy rokkantnyugdíjból élnek. Kényszerű távollétük a munkaerőpiacról elsősorban a vidéki településeken nagyon sok esetben a család szociális ellehetetlenülését is magában hordozza. Úgy gondolom, ha a saját jogon járó rokkantsági nyugdíjasok és járadékból élők számát olyan módon csökkenteni lehetne, hogy nagyobb lehetőségük lenne a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre, nemcsak a társadalombiztosítás terhei könnyebbednének, hanem e réteg életszínvonala is javulhatna. Azt hiszem, a problémák megoldását egyetlen jogállam sem kerülheti el, éppen ezért kérdezem az államtitkár urat arról, hogy milyen lehetőségei vannak a fogyatékos fiatalok szakképzésének és rehabilitációs célú foglalkoztatásának.