DR. TAKÁCS PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! A magyar nemzetnek - és tudatosan használom azt a szót, hogy magyar nemzet - két olyan tulajdona van, amelyből mindenki szabadon meríthet, és amit mindenki szabadon gazdagíthat: a történelme és az anyanyelve. Úgy látszik, a kormány nem a legjobban vigyáz erre a két kincsre. Az ÁSZ jelentéséből idéznék: "A privatizációs tranzakciók nagy hányadában sokszorosan és régóta visszatér az a gyakorlat, hogy a döntést igénylő kérdéseket tartalmazó dokumentumok kizárólag angol nyelven készülnek, noha elnöki utasítás szerint hiteles magyar nyelvű fordítást kellene mellékelni hozzájuk". De ezek az angol nyelvű szerződések sem tökéletesek. Az Oxfordi Egyetem angol nyelvi doktorátusával rendelkező fordító bíbelődött az egyik szerződés fordításával, és a következőket állapította meg: "A két fő részvényes szerződésének szóhasználata, meghatározó kincse (Sic!) eltér, a szerződések nyelvezete pályafutásunk egyik legbonyolultabb szerkesztési és retorikai megoldásaival állítja szembe az olvasót az angol eredetiben is. A legjobb erőfeszítések sem teszik lehetővé hivatalos fordítás és szövegváltozat készítését." Államtitkár Úr! Nem véletlen az ÁSZ elmarasztaló ítélete. A magyar polgárosodás gyakorlatában négy korszakot tudnék említeni, amikor a magyar nyelv ellen ilyen támadások indultak: II. József kora, a Bach-korszak, a német megszállás 1944-ben és az 1953-56 közötti periódus. Ezért kérdezem államtitkár urat: gyarmatosítunk vagy kiárusítjuk a magyar nyelvet, és mennyiért. (Taps az ellenzéki oldalon.)