SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! A nemzeti kultúra védelmében szeretnék fölszólalni és kérdezni néhány dolgot a költségvetési előirányzattal kapcsolatban. Először egy rövid helyzetelemzést hadd mondjak el - helyzetismertetést inkább. Az elmúlt másfél-két esztendőben a világ egyik legnagyobb szakmai befektetője megkezdte közép-európai terjeszkedését, és először kisebbségi, majd egy éven belül többségi tulajdont szerzett a Műszaki, majd a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadóban, az elmúlt esztendő fejleményeként pedig az Akadémiai Könyvkiadó többségi tulajdonosa lett. A tudományos, szak- és tankönyvkiadásáról méltán híres világcég ezzel egyedül, egy csapásra a teljes magyar könyvpiaci forgalom 35 százalékának birtokosa lett. Ha ehhez hozzászámítjuk más külföldi cégek piacrészesedését, a magyar könyvesek számára amúgy is egyre szűkülő piacrészesedését, a magyar könyvesek számára tehát a nagy nemzetközi konszernek együttesen elérik most már a piac 65 százalék fölötti ellenőrzését. Ha az egyetlen, ma még százszázalékos állami tulajdonban lévő cég, a Nemzeti Tankönyvkiadó többségi külföldi tulajdonba kerül, a magyar könyvpiac közel 80 százaléka a magyar cégek számára nem lesz hozzáférhető. Tehát miután a külföldiek ezen a piacon most, jelenleg is 65 százalék fölötti ellenőrzéssel bírnak, nagyon fontos az, hogy milyen támogatással rendelkeznek azok a kortárs magyar művek, amelyeket - ha szabad így fogalmazni - a magasabb kultúra körébe szoktak besorolni. Az információk, amik előzetesen eljuttattak hozzám, azt tartalmazzák, hogy a jövő évi költségvetés előkészítésekor a Pénzügyminisztérium az összes kultúrára - helyesebben mondva: könyvkiadásra - szolgáló céltámogatásokat szeretné megszüntetni, tehát nem csökkenteni, tisztelt Ház, hanem megszüntetni. Kérdezem, hogy ez megfelel-e a valóságnak. Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzék padsoraiból.)