SZÖLLÕSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Több hete készülök elmondani ezt az azonnali kérdést, jóllehet hál' istennek már nem annyira aktuális, de a jövőre nézve mindenképpen tanulságos. Tisztelt Államtitkár Úr! Kondoros és Hunya községek - Békés megye 5. számú választókörzetében - súlyos problémákkal szembesültek a tavalyi év végén és 1997 elején: elsősorban a települések természeti adottságaira visszavezethető okok miatt évtizedek óta nem látott mennyiségben jelent meg a belvíz. A belvíz elleni védekezés szinte azonnal megkezdődött, már amennyire erre lehetőség volt. Ez azonban - elsősorban a költségek miatt - olyan nagy horderejű terhet jelentett, hogy az önkormányzat emiatt szinte fizetésképtelenné vált mindkét helyen. (14.30) Műszaki mentésre, annak személyi és tárgyi költségeire, az önkormányzati ingatlanokat ért károkra több tízmillió forintot fizettek ki ezek az önkormányzatok. Annak rendje-módja szerint beadták a vis maior kérelmet. Ez a kérelem a községek önkormányzatának költségvetését, az önkormányzati határozatot a támogatás kérelmére, a helyreállítás költségeit és a vízügyi igazgatóság szakvéleményét egyaránt tartalmazta. Amikor a beadvány elküldése megtörtént május 26-án Kondoroson, néhány hét múlva Hunyán, mindenki abban reménykedett, hogy a pénz meg fog érkezni. Szeptember 13-án érkezett meg a pénz mindkét település számlájára. Úgy gondolom, nem szükséges ecsetelni, hogy milyen volt a lakossági fórum mindkét településen, hogy az önkormányzatiságot kérdőjelezték meg a települések lakói, és hogy a kormány segítő szándékát egyértelműen kétségbe vonták. A "vis maior" szóösszetétel semmiképpen nem azt jelenti, ahogy a gyakorlatban megjelenik - tehát a hosszú kifizetést. Kérdezem, tisztelt államtitkár úr, tervezik-e rövidíteni a kifizetések időtartamát. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)