LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A kormányzat és ellenzék kemény vitáitól, küzdelmétől hangos Országgyűlés életében kivételes pillanat volt az, amikor egy ellenzéki képviselő határozati javaslatát fogadta el a Ház. Bár kemény vita, bizottsági vita előzte meg, jómagam is, illetve mi is módosítottunk álláspontunkon, és ennek eredményeképpen két esztendővel ezelőtt, éppen 1995 októberében az Országgyűlés elfogadta a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása ügyében javasolt országgyűlési határozati javaslatot. (14.50) Két esztendő telt el, és újra időszerű, hiszen a költségvetés tételsorában azt olvasom, hogy a Duna-Tisza közi hátság vízpótlására 350 millió forintot szánnak. Minden bizonnyal össze lehet még szedni ennyi vagy annyi millió forintot, de ez nemcsak az én kérdésem, hanem a térség négy megyéjének, önkormányzatainak, az ott élő több mint 800 ezer embernek a kérdése az, hogy mi lesz a vízpótlás ügyében. Az a cselekvési program, amelynek elkészült egy vázlatos tervezete, megvalósulhat-e, mikor valósulhat meg? Valóban arról van-e szó, amit rebesgetnek, amit két esztendővel ezelőtt kérdésként is föltettem, hogy a tárcaközi egyeztetés zavarai bizony tehetetlenséget okoznak; és nemcsak a pénzhiány miatt, hanem jobb együttműködésre volna szükség a tárcák között? Államtitkár Asszony! Nemcsak én, de nagyon sokan várjuk a válaszát. Köszönöm.