ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! A vasúti átjárókban tömegszerencsétlenséget, sokmilliós kárt okoz, hogy a tegnap még pontosan működő jelzőberendezések mára már nem működnek. Persze hogy nem működnek, mert potenciális gyilkosok, rablók kiszerelik, felszedik, és eltulajdonítanak mindent, ami bronzból, vörös- vagy sárgarézből, alumíniumból készült. Ellopják a műemléképületek esővíz-levezető csatornáit, a temetőkből mindent, ami színesfém: lámpást, feliratot, mindent, ami lefeszíthető. Közben persze barbár módon megrongálják az épületeket és a sírköveket is. Az elmúlt néhány évben a Margitszigeten hét életnagyságú mellszobrot feszítettek le a talapzatáról és loptak el. Ferenczy Károly, Balassi Bálint, Lyka Károly, Petőfi, Radnóti, Kernstok Károly arcmását éppúgy hiába keresi a szigeti sétáló, mint a kolostorromnál a Furulyázó leány egészalakos szobrát vagy a Gyermek kutyával című szobrot a játszótéren. Madách Imre egészalakos szobrának mind a két karját lefűrészelték. S nem jobb a helyzet a Széchenyi-hegyen sem, ahol Széchenyi István 1882-ben felállított mellszobrát, a Városmajorból pedig Hüvelyk Matyi figuráját, illetve Espejo mellszobrát rabolták el, egytől egyig ismeretlen tettesek - a nyomozás lezárva. Mi a közös mindebben? A bronz, államtitkár asszony! Ezek a műalkotások aligha kerülhetnek a zug-műkereskedelembe, sokkal inkább a színesfém-felvásárlás és a zugolvasztók nyelik el mindezt nyomtalanul. Amíg a szabályozatlan és ellenőrizetlen színesfém-felvásárlás minden felelősség nélkül kereslet lehet, és a felsorolt esetekben orgazdaként működik, az immár drámai helyzet megoldása naiv illúzió. Kérdezem tehát az államtitkár asszonyt, mit kíván tenni a szakminisztérium a színesfém-felvásárlás szabályozása és ellenőrzése érdekében. (Taps az MDNP padsoraiban.)