DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Igen tisztelt Miniszter Úr! Békés megyére és annak határmenti kisvárosára rátelepedett a félelem. 1998. január 14-e óta nem látni egyetlen szülő, nagyszülő, vagy kísérő nélkül közlekedő gyereket Gyulán. A 21 napja eltűnt Szatmári Nikolett esete mélyen megrázta a közvéleményt. Vitathatatlan, hogy a rendőrség és az ott élők mindent megtettek annak érdekében, hogy a kislányt megtalálják, de sajnos eddig eredménytelenül. Szatmári Nikolett eltűnése sajnos nem egyedi jelenség. 1998. január 27-éig 2949 eltűnt személyt tartanak nyilván, ebből a 14 év alatti kisfiú és kislány 164 fő, a 14 és 18 év közötti gyermekek száma pedig 602 fő. A tegnap esti rendőrségi felhívás szerint - este 11 órakor volt, én legalábbis láttam - Budapesten két kislány indult el az iskolába, azonban oda nem érkeztek meg, s néhány óra alatt még tragikusabbá vált az eltűnt személyekre vonatkozó statisztika. Miközben a belügyminiszter úr a közbiztonság fokozatos javulásáról beszél, a közelmúltban szűkebb hazámban, Eleken nemi erőszakot követtek el egy ötéves kislány ellen, Vésztőn cukrosbácsi édesgette magához az ártatlan gyereket, Orosházán az iskolából hazaigyekvő tízéves kislánnyal fajtalankodtak. Belügyminiszter Úr! A bűnügyi statisztikák tragikus adatai, a sorozatos robbantások és utcai leszámolások, a tömeges gépkocsilopások, a rendőrség filléres napi gondjai arról győzik meg az állampolgárt, hogy nincs közbiztonság 1998-ban Magyarországon, az emberek félnek. A hétéves gyulai gyerek eltűnése kapcsán aggódó szülők kérdezik öntől, miniszter úr: ki védi meg a gyermekeinket? Kérdezem tehát miniszter urat: mit tett és mit fog tenni annak érdekében, hogy gyermekeink nyugodtan menjenek az iskolába és haza is érjenek? (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)