ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/1289.. Tárgy: Interpelláció. "Miért nem tárt fel semmit az ún. Privatizációs Visszaéléseket Viszgáló Kormány "Alibi" Bizottság?" T. Kuncze Gábor Belügyminiszter U r n a k H e l y b e n Tisztelt Belügyminiszter Ur! Az alkotmány 27. §-a és a Házszabály 90. §a, valamint 115. § (2) bekezdése alapján miniszter urhoz az alábbi i n t e r p e l l á c i ó t intézem: Koztudomású, hogy belügyminiszter ur volt a Privatizációs Visszaéléseket Vizsgáló Kormány Bizottság vezetője. A bizottság lezárta munkáját, lényegében eredménytelenül, mert az e tárgyban megtartott sajtóértekezleteken többek között az alábbiak hangzottak el (idézem): "A mi bizottságunk nem nyomozott, nem hallgatott meg senkit. Vizsgálódásunk során kizáróleg a tényfeltárásra szorítkoztunk. Olyan ügyletet, ahol kimutatható lenne a korrupció, a bizottság nem talált." Ugyanakkor beszámoltak arról - előző állítását lényegében megcáfolva - hogy "a privatizáció tisztán nem művelhető". Ezek után felvetődik a kérdés, hogy mi szükség volt erre a bizottságra, ha végül ezen kívül semmilyen konkrét megállapítása nem volt, egyetlen konkrét ügyet sem tárt fel. Annak ellenére, hogy a bizottság előtt 35 "feltűnően problémás" ügy szerepelt, melyekben a rossz gazdasági döntésektől a politikai nyomás és a haveri részrehajlás keveredik. Köztudomású, hogy 1992-ben szünt meg az ÁVÜ pártsemlegessége. Kétféle módon történtek a privatizációs ügyleteknél a visszaélések: 1.) Amikor az akkori kormány részéről telefonon, vagy személyesen nyomást gyakoroltak az ÁVÜ vezetésére, vagy az igazgatótanács egyes tagjaira! Ezt nyugodtan nevezhetjük politikai korrupciónak! 2.) A másik módszer: az ÁVÜ akkor vezetői részéről a régi elvtársi, baráti kapcsolatok befolyásolták a döntéseket! Két azonos üzleti ajánlat közül a régi barátét, elvtársét értékelték jobbnak, s úgy terjesztették az igazgatótanács elé. A volt ügyvezető igagzató szerint a nyolc-kilencezer üzlethelyiség 60 %-át így adták el. A Privatizációs Visszaéléseket Vizsgáló Kormánybizottság sok ügyet azért nem tudott megvizsgálni, mivel eltüntek a dokumentumok. Súlyos törvénysértések, vagyonvesztések következtek be az Első Pesti Telefontársaság, a MATÁV, a NIKEX székház, a Tokai Borkombinát, a 43-as sz. Állami Építőipari Vállalat, a Belvárosi Ingatlan Kft, a Fővárosi Ingatlanértékesítési Rt privatizálása során. Súlyos viszásságok jellemezték a Duna Intercontinentál, a Pharmatrade, a Csepeli Szerszámgépgyár, a TUNGSRAM, az AUTÓKER, a teljes növeényolajipar magánosítását is stb., stb. a külföldiek is hitelből vásároltak, vagyis úgy vittek, mintha hoztak voltna. Ezek után az alábbiaat kérdezem belügyminiszter úrtól: 1.) A bizottság miért nem vette figyelembe az ÁVÜ volt igazgatója Rajcsányi Péter összeállítását, melyben 35 cégre vonatkozóan leírta, hogyan zajlottak le a privatizációs folyamatok és hol voltak visszaélések? 2.) Miért nem teljesítették törvényes kötelességüket, amikor egyes privatizációknál súlyos törvénysértéseket tapasztaltak? Így a) eltüntették vagy nem őrizték meg a privatizáció dokumentumait, mely a Btk. 289. §-a szerint bűncselekménynek minősül. Pl. a NIKEX ügyben? b) ahol nem készítettek vagyonértékelést a privatizációhoz, illetve ahol különböző időpontokban többet is készítettek? 3.) Hány esetben tettek feljelentést az ügyészséghez a nyomozás elrendelése céljából? 4.) A CAOLA esetében miért nem fellebbezték meg az ügyészség nyomozást megtámadó határozatát? 5.) Ahol a privatizációs dokumentumok eltüntek, miért nem kérték be azokat az új tulajdonosoktól? 6.) Miért nem ellenőrizték le a pénzforgalom lebonyolítását a bankoknál, illetve az ÁVÜ könyvelésében? 7.) Ellenőrizték-e minden esetben, hogy a privatizált vagyon értékesítési ára mennyiben tért el valódi értékétől? Várom miniszter úr válaszát! B u d a p e s t, 1995. július 18. Dr. Homoki János FKGP Eleje Honlap