ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/1309.. Tárgy: Interpelláció. "Bűnsegédje-e az ügyészség az ország kifosztóinak? T. Dr. Györgyi Kálmán Úrnak a Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyésze részére H e l y b e n Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! A Magyar Köztársaság Alkotmánya 27. §-a és a Házszabály 90. §-a, valamint 115. § (2) bekezdése alapján Legfőbb Ügyész úrhoz az alábbi i n t e r p e l l á c i ó t intézem: A Fővárosi Főügyészség 1993. november 25-én nyomozást rendelt el különösen nagy kárt okozó csalás büntettének alapon gyanúja miatt. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy történt-e bűncselekmény a TECHNOMARK Rt és két fővárosi közüzem gazdaságikapcsolatában? A gazdasági kapcsolat abban merült ki, hogy a Főváros 500 milliós tulajdona - ami 300 millió forint készpénzból és 200 millió forint forgalmi értékű ingatlanból állt - valójában értéktelen színes papírokká változott. Az eljárás során megállapítást nyert, hogy a Fővárosi Távfűtő Művek és a TECHNOMARK Rt között jogügylet jött létre, mely ez utóbbi szerződő fél által készített tájékoztatón alapult, mely alkalmas volt arra, hogy a befektetőt tévedésbe ejtse és így Távfűtő Műveknél különösennagy kárt okozzon. Az ügy csaknem két évi nyomozás után vádemelés következtében bírói szakban van. Az ügyhöz tartozó momentum, hogy az INGATLANBANK vezérigazgatója Nagy Zoltán 1990 évben összesen 800 millió forint bankgaranciát adott a Tóth Tibor vezetése alatt álló TECHNOMARK Kft-nek, mely természetesen beálvátsra került. jA bank alaptőkéjéhez viszonyítva túlzott mértékű kötelezettségvállalás nagyban hozzájárult pénzügyi helyzete megingásához. Az ügy pikantériája, hogy e súlyos vagyonvesztés ellenére a Fővárosi Főügyészség B.10.000/1985/1991/21. számú határozatával az adócsalás büntette miatt Tót Tibor és társai ellen a Pest-megyei Rendőfőkapitányságon 280/1991. bü.számon indult bünügyban a különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés büntettével alaposan gyanúsítható Nagy Zoltánnak a nyomozó hatóság által történt gyanúsítottkénti felelősségre vonása iránti intézkedését - s e m m i s s é nyilvánította dr. Orosz Balázs ügyvéd által bejelentett panaszok alapján. A határozat indokolása különösen jogászok számára rendkívül érdekes csemege. Ugyanis a panaszok a következők miatt alaposak: "A jelenleg rendelkezésre álló adatokból ugyan alappal lehet következtetni arra, hogy Nagy Zoltán a jogszabályi előírtások szándékos megszegésével túlzott mértékű kockázatot vállalt és tényként állapítható meg az is, hogy e túlzott mértékű kockázatvállalás egyéb tényezők mellett hozzájárult a bank pénzügyi egyensúlyának megbomlásához." Megállapítja továbbá, hogy "nem vonható le egyértelmű következtetés arra, hogy Nagy Zoltán szándéka a vagyoni hátrály bekövetkezésére is kiterjedt, vagyis hogy a vagyoni hátrány bekövetkezését akarta, egyenes, vagy eshetőleges szándékkal". "Márpedig a hűtlen kezelés büntette szándékos büncselelkmény, tehát az elkövető szándékának a szabályszegés szándékosságán túl az eredményre, a vagyoni htárány bekövetkezésére is ki kell terjednie." Ezt a jogi okfejtést tanítani kellene az egyetemeket annak illusztrálására, hogyan kell az ügyésznek egy 800 milliós kár esetében még a nyomozást is menehezíteni, hogy a szerinti is a jogszabályi előírásokat szándékosan megszegő bankigazgatót egyáltalán az ügybben gyanúsítottként kezeljék. Egy átlagosan képzett büntetőjogász sem érthet egyet továbbá a Btk. 319. §- ában foglalt hűtlen kezelés értelmezésével sem. "Akit idegen vagyon keezlésével biztak meg és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz..." mondja a törvény szövege. Ebből következik, hogy a kötelesség szándékos megszegése és ennek okozati következményeképpen beálló vagyoni hátrány bizonyítása elegendőnek kell lennie a bűncselekmény megállapításához, mert a törvény idézet szövegéből ennél több nem következik! A dr. Selmeci István csoportvezető ügyész által hozott határozat szerint: "A hűtlen kezelés tehát alapon gyanú hiányában nem róható Nagy Zoltán terhére". Legfőbb Ügyész úrhoz kérdéseim a következők: 1.) Gyakoroltak-e ebben az ügyben politikai nyomást a hatalom képviselői az ügyészségre? Ha igen, ki és mikor? 2.) Legfőbb Ügyész úr szerint a határozatban leírt jogértelmezés megfelel-e a mai büntető bírói gyakorlatnak? 3.) Amennyiben megfelel, úgy kezdeményezte-e a jogalkotási törvény alapján a Btk. 319. §-ával kapcsolatban a törvénymódosítást, úgy, hogy a bíróság a vagyoni hátrány bekövetkezésére nézve a szándékosság bizonyítását ne követelhesse meg? 4.) Legfőbb Ügyész úr milyen gyakoriságal szokta az alárendelt ügyészségnek megszüntető határozatait felülvizsgálni, beleértve a nyomozás során hozott olyan határozatokat, amely ellen "további panasznak helye nincs"? 5.) Célszerűnek tartja-e az elévülési időn belülm az ilyen és hasonló ügyek újbóli felülvizsgálatát? 6.) Dr. Selmeci István csoportvezető ügyész hasonló ügyekben szám szerint hány megszüntető határozatot hozott? B u d a p e s t, 1995. augusztus 3. Dr. Homoki János FKGP Eleje Honlap