I/131.. ______ Dr. Kovács László úrnak a Magyar Köztársaság Külügyminisztere Budapest ________ Országgyűlés Tárgy: a magyar-román és a magyar-szlovák ______ alapszerződés ügye. Tisztelt Külügyminiszter Úr! A megkötendő magyar-román és magyar-szlovák alapszerződések körül úgy a sajtóban, mint az elektromos hírszolgálatban ellentmondó hírek jelentek meg, különösen a határok kérdésében, amikt a miniszterelnök úr, a szept. 27-i országgyűlési beszédében röviden említett. Úgy vélem, abban egyetértünk, hogy közös érdek, hogy a szonszédainkkal jó politikai, kultúrális, gazdasági kapcsolatunk legyen, különös tekintettel, hogy mindkét országban jelentős számú magyarság él, akiknek a sorsáért mi is felelősek vagyunk. A kívánt jó kapcsolat kiépítését mnehezíti, hogy a román és a szlovák részről olyan igény is felmerült, hogy az alapszerződés tartalmazza, hogy a magyar kormány a jelenlegi határokat véglegesnek tekinti, míg ezzel szemben a román és szlovák kormány kötelezettséget vállal az ott élő magyarság kisebbségi jogainak gyakorlásáért. Véleményem szerint, a két feltételt nem lehet egymással szembeállítani, mert amíg a román és szlovák kormányt a kisebbségi jogok gyakorlásának a biztosítására nemzetközi határozatok kötelezik, addig a határok kérdését, a Helsinki Záróokmány, amit románia és Szlovákia /akkor még Csehszlovákia/ is aláírták, megnyugtatóan rendezi. Tehát, amíg a magyar kormány a határok kérdésében a Helsinki Zárokmányban foglaltakat tiszteletben tartja, ugyanakkor - sajnos - nem mondható, hogy a román és szlovák kormány a magyarságnak nemzetközileg meghatározott kisebbségi jogait tiszteletben tartja. Külön hangsúlyt ad a nemzeti kisebbségi jogoknak, hogy az elmúlt években - felismerve a kérdés fontosságát - több olyan nemzetközi határozat született, amely a kisebbségi jogok érvényesülését sürgeti, sőt az érdekelt államokban, a béke és a demokrácia fejlődése feltételének tekinti. A kisebbségi jogok jelentőségét mutatja, hogy az Egyesült Nemzetek Közgyűlése, 1992. december 18-án, A/RES/47/135 számű határozatával kimondta, hogy: a nemzeti kisebbségekhez tartozóknak joguk van a saját kultúrájukat ápolni, anyanyelvüket nyilvánosan is használni, vallásukat gyakorolni, egyesületeket alapítani, a kultúrális, vallási, szociális, gazdasági téren és a közéletben tevékenyen részt venni, különösen a lakóhelyeiken az őket érintő ügyekben és nem utolsó sorban kapcsolatot tartani a határainkon kívül élőó olyan polgárokkal is, akikhez nemzeti, vallási, nyelvi kötelékek fűzik. Ezeknek a kisebbségi jogoknak a megadása és gyakorlásuk biztosítása, a román és a szlovák kormánynak kötelessége. Tehát, véleményem szerint az alapszerződés feltételeinek vizsgálatánál az első kérdés, hogy Romániában és Szlovákiában élő magyarság a fentebb felsorolt jogokat maradéktalanul gyakorolja-e. Ezért kérdezem: 1./ Helyesnek tartja-e a külügyminiszter úr, hogy a magyar-román és a magyar-szlovák alapszerződés megkötése előtt meggyőző bizonyíték szükséges, hogy a Romániában és a Szlovákiában élő magyarság a nemzetközileg elismert és az ENSZ a /RES/ 47/135 számú határozatában felsorolt jogokat, szabadon, akadályoztatás nélkül gyakorolja. 2./ A határok ügyében a kormány ragaszkodik-e a Helsinki Záróokmányban e kérdésben elfogadott megállapodáshoz, vagy szándékában van azontúl engedményeket tenni? Budapest, 1994. október 6. dr. Varga László ________________ Eleje Honlap