ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/1499.. Tárgy: Megengedhető-e, hogy torz adatokat hozzanak forgalomba a Magyar Köztársaság nemzetiségi viszonyairól? Dr. Gál Zoltán úrnak az Országgyűlés elnökének HELYBEN Tisztelt Elnök Úr! Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 91. §-a (1) alapján, az alábbi i n t e r p e l l á c i ó t szeretném Kuncze Gábor belügyminiszter úrhoz intézni: Meglepő, sőt kifejezetten döbbenetes tényekből értesülhetünk, ha elővesszük és a 40. oldalon ütjük fel a Központi Statisztikai Hivatal múlt évben közreadott "Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája (1910-1990)" c. kiadványát. A hivatkozott helyen olvasható táblázat ui. nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a mai Magyarország 3070 települése között 852, tehát településeink 27,7 %-a un. "nemzetiségi község", részletes bontásban 372 német, 174 szlovák, 101 román, 205 délszláv, 161 horvát, 80 szerb és 33 szlovén. Miután a szerző adós marad a magyarázattal, hogy milyen ismérvek alapján jutott az idézett végeredményre, joggal hiteli intra et exra muros a tájékozatlan olvaló, hogy Magyarországon ezerhez közelít azoknak a településeknek a száma, amelyekben többséget, legalábbis jól észrevehető tömeget alkotnak a nemzetiségek, mert mi más is lehetne a nemzetiségi község, ha nem az, ahol többségben vannak, de mindenesetre jelentős számban élnek nemzetiségek. Mindezzel és az idézett adatokkal ellentétben az 1990. évi népszámlálás szerint az a kérlelhetetlen igazság, hogy Magyarországon a számlálás időpontjában három település találtatott, ahol németek vannak többségben (Ófalu, Óbánya, Vaskeresztes), tizenegy, ahol a horvátok (Drávasztára, Felsőszentmárton, Kátoly, Kópháza, Horvátzsidány, Narda, Olmod, Szentborbás, Szentpéterfa, Tótszentmárton, Tótszerdahely) négy, ahol szlovének (felsőszömölnök, Szakonyfalu, Kétvölcs és OrfaluÖ éegy, ahol szervek (Lórév), egy, ahol a románok (méhkerék), végül kettő (Pilisszentkereszt és Répáshuta), ahol szlovákok. Összesen tehát 22. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az általánosan demokratikusnak elismert Csehszlovákiában az első köztársaság idején, a két világháború közötti időkben akkor számoltak komoly tényezőként a nmezetiségekkel, ha valamely településen eérték a 20 %-ot, és ezt a 20 %-os küszöböt Magyarországon is figyelembe vesszük, 39 helységet találunk még, ahol a nemzetiségek arányát 20 és 50 % között határozhatjuk meg. A nemzetiségi községek számát így együttesen 61-ben állapítjuk mg. 61 tehát, és nem 852! Szeretném hangsúlyozni, hogy ez esetben is az igazság őszinte szeretet vezet: "Az igazat, csakis az igazat!" jelszó. Az is felháborítana, ha lakkozott számokkal a magyarság javára kennék el a dolgokat. Tudom azonban, hogy a nagy francia forradalom óta nem játék a nemzetiségi statisztika. Kérdezem hát Miniszter Urat, megengedhetőnek tartja-e, hogy torzító, a fentiekben kifogásolt adatok, vagy azokhoz hasonlók kerüljenek forgalomba? az ilyesfajta beállítások ellen szerény ítéletem szerint akkor is fel kellene lépni, ha minderre külföldön került volna sor, miután azonban itthoz történt, az alapos kivizsgálást is indokoltnak találnám. Budapesten, 1995. szeptember 27-én T i s z e l e t t e l Dr. Kávássy Sándor FKGP Eleje Honlap