ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/1545.. Interpelláció! Dr.Gál Zoltán úrnak az Országgyűlés elnöke Helyben Tisztelt Elnök Úr! Az alkotmány 27. §-a és a házszabály 91.§-a (1) alapján, dr. Lotz Károly miniszter úrhoz az alábbi interpellációt szeretném intézni: Önrész, avagy: mit kíván tenni Miniszter Úr, hogy a hatóságával összefüggő törvényekből is száműzzük végre falurombolás szellemét? címmel. Tisztelt Miniszter Úr! Évszázadokon keresztül volt nevezetes, egyben nélkülönözhetetlen alkotó eleme Szatmár közlekedésének a csengeri Szamos-híd. 1983-dban azonban itt is diadalt ült a butaság. Lebontották, holott akkor még másfél millió forintért fel lehetett volna újítani. De mintha esetünk is csak arra lenne klasszikus példa, míly nagy igazságot fedezett fel és mondott ki Hegel, amikor kijelentette, hogy "minden, ami valóságos, ésszerű, és minden, ami ésszerű, valóságos", a híd ügye máig sem került le a napirendről, és ma is mint aktuális probléma foglalkoztatja az ott lakókat. Leglelkesebb harcosai Komlódtótfalu lakói, akiket már annak idején is érzékenyen érintett a lebontásról hozott döntés, és görbe szemmel nézték, mikor hozzáfogtak, hogy eltávolították a táj arculatához megszokott tereptárgyként tartozó hidat. Derék polgármesterük évek óta kilincsel fáradhatatlanul a visszaállításért, minisztériumokban, megyénél és minden lehetséges helyen, és mindenütt bíztatják is, közűlbelül ebben a szellemben: "Teremtsd elő az önrészt, a többi majd a mi dolgunk!" Jóakaratú bürokrata nem is nyilatkozhat másként. Az Útalapról szóló 1992. évi XXX. és az ugyane tárgyban 1994-ben szintén XXX. szám alatt kiadott törvény ugyanis félreérthetetlenül, teljesen egyértelműen és világosan rendelkezik az önrész kötelező bevezetéséről. Kedvezményezett területen eszerint a fejlesztéshez szükséges pénzeszközök 30%-ával, "a kedvezményezett körbe nem tartozó" településeken pedig 40%-kal kell rendelkezniük az önkormányzatnak, ha a közúthálózat működőképességének fenntartása és javítása érdekében tenni akarnak valamit. Látszólag az önrész igazságos és ésszerű intézmény, hiszen a látszat szerint arról van szó, hogy tegyen is, nyissa ki a pénztárcáját, aki akar valamit, és az egyes települések kedvezményezett és nem kedvezményezett körbe sorolása ellen se lehet kifogást emelni, ha kedvezményezendőnek a hátrányos helyzetben lévő településeket tekintjük. Az olyan térségben azonban, mint Szabolcs, Szatmár, Bereg és a haszlók azonban szükségszerűen fordulnak visszájukra a dolgok, ha ki akarnak törni törni azokból az özönvíz előtti viszonyokból, amelyekben ma is élni kényszerülnek. Nem tudják ugyanis letenni se a 30, se a 40%-ot, kiváltképp is ha frontáttörést akarnak elérni. Az önrész így kontraszelekciós tényezőként hat, a falurombolás folytatása más eszközökkel. Kérdezem tehát a fentiek után Miniszter Urat, mit kíván tenni, hogy a szóban lévő területről száműzzük, a Biblia szavaival a külső sötétségre utasítsuk végre a fajurombolás szellemét? Sonkádon, 1995. október 15-én Tisztelettel: Dr. Káválssy Sándor FKGP Eleje Honlap