ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/1631.. Interpelláció! Dr.Gál Zoltán úrnak az Országgyűlés elnöke Helyben Tisztelt Elnök Úr! Interpellációt kívánok intézni a Legfőbb Ügyészhez "Egy elsietett per" címmel. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! A legfőbb Ügyész úr Sepsey Tamás képviselőtársam 1995. június 20-án elhangozott interpellációjára dicséretes gyorsasággal reagált: nemcsak válaszolt a képviselőnek, de az általa felvetett ügyben júliusban pert is indított a Fővárosi Bíróság előtt, a bíróság az első tárgyalást 1996. december 12-re ki is tűzte. A képviselő állítása szeint az Óbuda Mgtsz. 1992. szeptember 24-én, a jogszabályi rendelkezések ellenére kölcsönszerződést kötött a Budapest Bankkal, ennek során értékes földekre jegyeztetett be jelzálogot, ezáltal az ekkor már hatályban lévő kárpótlási törvények végrehajtását hiúsította meg - elvonva a földeket a földalapból. Az Mgtsz. a tartozását nem fizette meg, ezért a bank végrehajtást kért a jelzáloggal lekötött földekre, melyeket a bírósági végrehajtó értékesített egy KFT-nek. A Legfőbb Ügyész az általa indított perben elismerte, hogy a jelzálog- szerződést nem 1992. szeptemberében, hanem majdnem két évvel korábban, 1990. december 21-én kötötték meg, amikor a kárpótlási törvények még nem születtek meg. Keresetlevelében azonban azt állította, hogy a földről szóló 1987. évi I. törvény a szerződés írásbafoglalásakor hatályos 13.§ (3) ill. (6) bekezdése alapján a vagyonellenőrző, illetve később a vagyonátadó bizottságok engedélye kellett volna a jelzálog-szerződés megkötéséhez. Feltételezem, hogy a Legfőbb Ügyész úr egyetért azzal az állításommal, hogy -a szerződések érvényességét a megkötésükkor hatályban lévő jogszabályok alapján kell elbírálni, - vonatkozó jogszabályoknak visszaható hatálya nincs, -ha egy jelzálog-szerződés érvényes, akkor annak alapján joggal és eredménnyel lehet kérni annak ingatlannyilvántartási bejegyzését is. Mindezek után azt állítom, hogy az Mgtsz és a bank között létrejött, 1990. december 21-én írásban megkötött jelzálogszerződés megkötésének időpontjában érvényes volt. Az 1987. évi I. törvény 13.§-ának ugyanis nemcsak (3) és (6), hanem pl.az a (4) bekezdése is hatályban volt ekkor, melyet az 1990. évi XLI. törvény által iktatott be: ennek értelmében nem kellett a vagyonellenőrzési bizottság engedélye a bankhitel fedezetül szolgáló ingatlanok elidegenítéséhez vagy megterheléséhez sem. Távol álljon tőlem, hogy folyamatban lévő bírósági ügybe avatkozzak. Biztos vagyok benne, hogy a bíróság a törvényeknek megfelelő ítéletet fog hozni. Ezért aztán abban is biztos vagyok, hogy ezt a keresetet el fogja utasítani. (Ismerve a bíróságok leterheltségét, annak jóslására már nem vállalkoznék, hogy erre mikor fog sor kerülni.) Mindössze azt tartom furcsának, hogy egy látványosan félrevezető interpelláció nyomán, mely egy állítólag 1992. szeptemberében létrejött szerződés jogellenessége miatt dörög, a Legfőbb Ügyész egy valójában 1990. decemberében megkötött, teljesen más hatályos jogszabályi környezetben létrejött szerződés érvénytelenségét perli - ugyanazon az alapon. Kérdéseim, amelyekre választ várok: KINEK ÉS MIÉRT VOLT OLYAN SÜRGÕS - TÉNYÁLLÁSTÓL ÉS JOGSZABÁLYI HÁTTÉRTÕL FÜGGETLENÜL, BÁRMI ÁRON - EZ A PER? MELYIK ÉS MIKOR HATÁLYOS TÖRVÉNY ALAPJÁN INDÍTOTT PERT A LEGFÕBB ÜGYÉSZ? KI VISELI AZ ÉRINTETTEK EGYRE NÖVEKVÕ KÁRÁT, HA A BÍRÓSÁG IS ELUTASÍTOTTA A KERESETET? SZÁNDÉKÁBAN ÁLL-E LEGFÕBB ÜGYÉSZ ÚRNAK VISSZAVONNI A KERESETÉT? B u d a p e s t, 1995. november 6. Szász Domokos SZDSZ Eleje Honlap