ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/1671. Intereplláció! Dr.Gál Zoltán úrnak az Országgyűlés elnöke Helyben Tisztelt Elnök Úr! Interpellációt kívánok benyújtani Dr. Baja Ferenc környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter úrhoz, az alábbi címmel: Hol és miért késik a nemzeti környezetbiztonsági stratégia? Tisztelt Miniszter Úr! Interpellációm az 1992-ben Helsinkiben aláírt Ipari Balesetek Országhatáron Túli Hatásairól szóló Egyezmény hazai érvényesülését érinti. Ez az egyezmény szerves része annak a nemzetközi folyamatnak, amely egy új szemléletmód elterjedése révén közismertté tette a "fenntartható fejlődés" fogalmát és elveit, feladatként a XXI. századra. Ennek a folyamatnak - melyet 1992 óta egy magas szintű ENSZ-bizottság koordinál - a megvalósítása és kiterjesztése a környezetbiztonsági menedzsment feladata. Ennek pedig államigazgatási feladatként kell megvalósulnia oly módon, hogy az harmonizáljon a Magyar Köztársaság külpolitikai és honvédelmi alapelveivel, integrálva magába a civilvédelem más, nem kevésbé fontos részterületeit is. A környezetbiztonság megvalósulásában alapkérdés a katasztrófamenedzsment megléte és annak szakszerű, hatékony működtetése, amit azért vetek föl, mert e területen már igen jelentős részeredmények vannak, ezek egyike az ipari balesetekről szóló említett egyezmény. A kérdésnek sajnálatos aktualitást ad a közelmúlt kassai ipari balesete is. Sajnálatos ugyanakkor, hogy ezt a nemzetközi egyezményt fontossága ellenére, minden belőle származható előnyt és lehetőséget félretéve Magyarország nem kellő figyelemmel és operativitással kezeli, annak ellenére, hogy létrejöttében - az ötlettől a megvalósuláson át - igen jelentős magyar szakmai szerepvállalás történt. Az egyezményt aláíró felek harmadik konferenciája, mely 1994-ben Budapesten került megrendezésre - jelentős nemzetközi sikert hozott: Magyarország kapta meg annak lehetőségét, hogy az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága saját Regionális Iparibaleset Megelőzési Koordinációs Központját itt, Budapesten hozza létre és működtesse. Ennek az intézménynek nem kisebb a feladata, mint a Helsinki Egyezményt aláíró összes állam Iparibaleseti Központjainak és Nemzeti Irányító Pontjai munkájának koordinálására. Ilyen sikerek láttán érthetetlen számomra, hogy a témát gondozó nemzetközi tekintélyű magyar szakemberek kezdeményezései és erőfeszítései miért nem kapnak pozitív kormányzati választ? Miért késik máig az egyezmény kihirdetése? Mi az oka annak, hogy az egyezményt a Parlament a mai napig nem ratifikálta? Mi indokolja azt, hogy a környezetbiztonság e fontos elemének feladatrendszere még mindig nem fogalmazódott meg? Miért nem alakítottuk már ki az iparibalesetek megelőzésével, a következmények fölszámolásával és a nemzetközi kapcsolattartással megbízott Magyar Nemzeti Központot? Summázva:miért késlekedünk az ENSZ EGB Regionális Koordinációs Központja létesítésében és működtetésében - mely hazánk nemzetközi tekintélyét, hídfőszerepüket erősíthetné? Várom Miniszter úr válszát. Budapest, 1995. november 13. Dr. Csapody Miklós MDF Eleje Honlap