ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/2296.. T. Interpelláció Dr. Gál Zoltán Úr "Valóban együtt kell élnünk az egyre növekvő az Országgyűlés Elnöke bűnözéssel?" részére HELYBEN Tisztelt Miniszter Úr! Az Alkotmány 27.§-a és a Házszabály 90.§-a, valamint a 115.§-a alapján a Miniszter Úrhoz az alábbi interpellációt intézem: Tisztelt Ügyész Úr! A világ minden demokratikus országában a Legfőbb Ügyész alkotmányos joga, illetve kötelessége, hogy a társadalom és a bűnözés viszonyrendszerének alakításában tevőleges szerepet vállaljon. Ezt meg is teszi Magyarországon is, de sajnos oly módon, hogy egy állítólagos külföldi "tudományos" tantételt alkalmaz a hazai viszonyokra, olyat, amely koncepciójában eltér a hatályos magyar törvények szellemétől. Ennek gyakrolati megvalósulása a büntetőjog "szolgálati szerepét", a társadalomnak a bűnözéstől való hatékony védelmét alapjaiban kérdőjelezi meg. Ez a szemlélet nagyban hozzájárult a jelenlegi magyar közállapotokhoz, melyben becsületes állampolgárnak lenni hovatovább rizikót jelent, mint bűnözni, külöösen az "első millió" megszerzése után. A Magyar Hírlap 1993. július 17-i számában Legfőbb Ügyész r kifejtette az "együttélési doktrínát", mely szerint: "Együtt kell élni a megnövekedett bűnözéssel." Miután erre a megállapításra a társadalom immunválasza sokkal hevesebb volt a aszokásosnál, sőt kifejezetten felháborodásának adott hangot a Magyar Nemzet 1995. szeptember 9-i számában új szlogen látott napvilágot (Idézem): "A társadalom nem kapitulálhat a bűnözés előtt." A megfogalmazás szemléletváltozást sejtet, a látszat azonban csal, mivel a Legfőbb Ügyész jogfelfogása nem változott azóta, amióta az "együttélés doktrinát" meghirdette. A Magyar hírlap 993. július 17-i számában kifejtett tézis már egyfajta "társadalmi szerződés", mely szerint (idézem: "A bűnözés bizonyos értelemben ár, amelyet egy szabad társadalom polgárai a szabadságért fizetnek." (Eddig az idézet) Vagyis az állampolgárok állítólag az egyre növekvő bűnözést hajlandóak elfogadni cserébe szabadságukért, mivel belátják, hogy a bűnözés elleni hatékonyabb fellépés a bűnüldöző szervek túlhatalmát feltételezné. Ez a társadalom szabadságjogait csorbítaná, vagy diktatúrába torkollna. A "társadalmi szerződés" feltalálója a szelíd filantróp Rousseau azt mondja a bűnözésről (idézem): ".minden gonosztevő, aki megtámadja a társadalom jogát, bűncselekményével lázadóvá és hazaárulóvá válik. Ha megsérti a törvényt megszűnik a társadalom tagja lenni, sőt hadat üzen neki." (Eddig az idézet.) Figyelemre méltó, amit Rousseau a maegnövekedett bűnözésről mond (idézem): "Jól kormányzott államban kevés a büntetés,f nem azért, mintha sokszor gyakorolnának kegyelmet, hanem eazért, mert kevés a bűnöző. Az államelmélet hanyatló szakaszában éppen a bűntények nagy száma biztosítja büntetlenségüket." (Eddig az idézet) Ez akkor következik be, amikor a társadalom "megtanul" a bűnözéssel együttélni, meggyőzve arról: ez a szabadság ára! A magyarországi bűnözés hatalmas méretei azt igazolják, hogy elérkeztünk a demokrácia és jogállamiság hatodik évében a "Rousseau-i államelmélet" hanyatló szakaszába! A hatályos magyar büntető törvény - melyet a Legfőbb Ügyésznek elvben be kellene tartania és tartatnia - a bűncselekmény fogalmát, mint az állampolgárok szabadságjogai elleni támadást definiálja, nem pedig mint a szabadság fennmaradásának zálogát. Kérdezem Legfőbb Ügyész Úrtól: 1. Miután a szabadságjogok Alkotmányban garantált elidegeníthetetlen jogai az állampolgároknak, az egyik egyénnek nincs joga kijelenteni, hogy a másiknak együtt kell élni a megnövekedett bűnözéssel, még akkor sem, ha a másik történetesen a Legfúbb Ügyész, sőt pláne nem! Hogyan gondolta Legfőbb Ügyész úr felszámolni a szabadság árát az egyénnek, vagy a társadalomnak? 2. Valóban együtt kell élnünk az egyre növekvő bűnözéssel? Budapest, 1996. április 6. Tisztelettel: Dr. Homoki János FKGP T. Interpelláció Dr. Gál Zoltán Úr "Valóban együtt kell élnünk az egyre növekvő az Országgyűlés Elnöke bűnözéssel?" részére HELYBEN Tisztelt Elnök Úr! A mellékelt interpellációt kívánom intézni dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úrhoz. Kérem, hogy az interpelláció beütemezése iránt szíveskedjék intézkedni. Budapest, 1996. április 6. Tisztelettel: Dr. Homoki János FKGP Eleje Honlap