ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/3115.. Interpelláció! Dr. Gál Zoltánnak az Országgyűlés elnökének Helyben Tisztelt Elnök Úr! Az alábbi interpellációt kívánom benyújtani Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszterhez a következő címen: "Az ígéret ellenére továbbra is tankönyvmilliárdok kerülnek a szemétbe." Üdvözlettel: Budapest, 1996. szeptember 19. INTERPELLÁCIÓ Dr. Magyar Bálint művelődési és közoktatási miniszterhez: Az ígéret ellenére továbbra is tankönyvmilliárdok kerülnek a szemétbe. Tisztelt Miniszter Úr! 1996. február 26-i, Miniszter úrhoz intézett interpellációmra adott válaszát a tankönyvek újrahasználata ügyében elfogadtam, mert reméltem, hogy a válaszának megfelelően a közoktatási törvényben, valamint a minisztérium szemléletében megfelelő változásokat fog keresztülvinni. Miniszter úr válaszában a következőket mondta: "Remélem, hogy a közoktatási törvény módosítása, ami be fog következni ebben az évben, lehetővé teszi azt, hogy ez a kérdés hosszútávon megoldódjon, és ezentúl állami tankönyvtámogatásban csak az olyan könyvek kapjanak támogatást - és lehetőséget erre a támogatásra -, amelyek többször felhsználhatóak". Sajnos a törvény nem felel meg ennek a kijelentésnek. Szeretném megköszönni Miniszter úr udvarias levelét a közoktatási törvényhez benyújtott módosító javaslataim elutasításával kapcsolatban. Tartalmilag azonban az elutasítás indoklása alkalmas Miniszter úr személyének lejáratására. 1. Az elutasítás egyik indoka, hogy nincs mindenhol iskolai könyvtár. Lehetséges, hogy a több mint 3500 általános iskola egynémelyikében nincs könyvtár, de ennek semmi köze a tankönyvújrahasználathoz, mert fizikai értelemben ebből a szempontból nincs is a könyvtárra szükség. A gyerekek az utolsó tanítási napon benthagyják az iskolai osztályukban a könyveket, aznap vagy másnap pedig hazaviszik a következő évi könyvet. Másrészt ez a fajta megközelítés a tipikus esete a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" típusú gondolkodásnak. Ismétlem, nincs jelentősége annak, hogy van vagy nincs könyvtár, de tegyük fel, hogy az iskolák felében nincs könyvtár. Akkor azok, akiknél van, csak azért ne takarítsanak meg pénzt, könyvet, mert a többieknél ez nem lehetséges! Tényleg Miniszter úr is úgy gondolja, hogy a levele szerinti öt-tíz évig ez nem lehetséges? Szerencsére több száz iskolában nem így gondolkodnak, ahol már most is jelentős megtakarításokat értek el, ahol remélem a minisztérium nem fogja megtiltani ebből az "egyenlőtlen" helyzetből eredő előnyszerzést... A könyvtár hiányára való hivatkozás elképesztően alaptalan érv, az Ön elé tett levél írójának durva tájékozatlanságát, egyben másirányú szándékát jelzi. A másik indokot, a Nemzeti Alaptantervre való hivatkozást is csak azok fogalmazhatják meg, akik forintmilliárdokat érintő ellentétes érdekeik miatt akadályozni akarják a tankönyvek többszöri használatát. Valóban teljessé a NAT teljes bevezetésével tehető a tankönyvújra-használat, de addig is, mint több száz példa bizonyítja, milliárdokat lehet megtakarítani a mai tankönyvek arra alkalmas részével is. Egészen érthetetlen számomra a minisztérium milliárdokat szemétbedobó magatartása. Miniszter úr kérdezze meg ennek a felelőseit, hogy amíg nem volt NAT a láthatáron, az elmúlt sok-sok évben, miért hagyták a könyvek kidobását, ami tízmilliárdos nagyságrendet jelent! És mi volt az indokuk az elmúlt 10-20 évben? Azok akik Ön elé tették a válaszlevelet, milliárdok elpazarlásáért felelősek, de a pénzt a szülők, az önkormányzatok, az állam zsebéből veszik ki. Szeretném kérdezni Miniszter urat, mit kíván tenni azért, hogy ez az értelmetlen pazarlás megszűnjön, és a minisztérium ezért felelős alkalmazottai megfelelő helyre kerüljenek? Vagy Ön is úgy gondolja, hogy ráérünk 2006-ig? Mert eddig, az Ön ígérete ellenére, semmi sem történt! Üdvözlettel: Budapest, 1996. szeptember 19. Eleje Honlap