ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/3119.. Interpelláció dr. Medgyessy Péter pénzügyminiszter úrhoz Visszásságok a lakáscélú támogatások szociálpolitikai kedvezményei gyakorlatában Tisztelt Miniszter Úr! 1996. február 13-án azonos címmel kérdést intéztem a pénzügyminiszter úrhoz, amelyben azt a problémát vetettem föl, hogy mi van abban az esetben, ha a szociálpolitikai kedvezményt élvező házaspár valamilyen önhibáján kívül eső ok miatt nem tudta teljesíteni vállalását, de határidőn túl megszületett az ígért gyermek. Ez esetben természetesen helyes lenne, ha az időközben kölcsönné átalakított szociálpolitikai kedvezményt vissza lehetne állítani. Akar László államtitkár úr válaszolt kérdésemre. Tájékoztatott arról, hogy "ebben a széles összefüggésrendszerben kell majd igazán az egész problémakört alaposan végiggondolnunk és ennek keretében kell majd visszatérnünk a szociálpolitikai kedvezményezés fenntartandó rendszerére, illetőleg arra is, hogy a meglévő kedvezmények tekintetében hogyan járjunk el a továbbiakban... arra tennék ígéretet, hogy rövidesen a szélesebb összefüggésrendszer keretében erre a problémakörre is valamilyen módon visszatérünk." Ez a válasz természetesen kielégített és megnyugtatott, hogy a kérdés rövid időn belül rendeleti megoldást nyer. A Magyar Közlöny 1996. évi 56. számában jelent meg a 96/1996 (VII.10.) sz. Kormányrendelet. Sajnálatos, hogy ez meg sem említi a kérdésemben megfogalmazott visszásságok orvoslását. Ezek után telefonon érdeklődtem a PM Lakáspolitikai Főosztályán, ahol azt a tájékoztatást kaptam, hogy a kormány lakáspolitikai koncepciója a Határozatok Tárában fog megjelenni, de ez sem tartalmazza a határidőn túl született gyermek miatt kölcsönné alakított szociálpolitikai kedvezmény visszaállítását. Mindezek alapján kénytelen voltam ezen interpelláció előterjesztésére, mert az talán csak egy egyszerű mulasztás vagy félrevezetés, hogy a parlamentben elhangzott ígéretét a tárca nem teljesíti, ettől lényegesen súlyosabb azonban, hogy néhány rendkívül méltánytalan helyzetbe került család helyzetének, problémájának a megoldására se mutatnak hajlandóságot. A fiatal házasok már megérték a GYES és a GYED korlátozását, csökkentését, a kormány választási ígéreteivel ellentétes döntése eredményeként, most úgy látszik, hogy azoknak a helyzete is tovább súlyosbodik, akik mindezek ellenére gyermeket vállalnak, biztosítják a jövő nemzedékét, csupán egyetlen egy "bűnük" van, hogy a szociálpolitikai kedvezmény megelőlegezésekor vállalt gyermekük méltányolható egészségügyi okból a vállalt határidőn túl születik meg. Kérdezem ezek után újra a tárca képviselőjét, Miniszter urat, hogy érzékelik-e felelősségüket a tekintetben, hogy egy rossz döntésük következtében tovább nő a meg nem született gyermekek száma, és ha érzik ezen felelősségüket, kívánják-e a jelenlegi, rendkívül hátrányos szabályozást megváltoztatni, és ha igen, pontosan mikor. Tisztelettel és nagy érdeklődéssel várom Miniszter úr válaszát, elsősorban a rendkívül hátrányos helyzetbe került fiatal családosok nevében. Dr. Tóth Tihamér MDNP Budapest, 1996. szeptember 19. Eleje Honlap