ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/314.. Tárgy: Interpelláció a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter úrhoz a nagymarosi gát bontásával kapcsolatosan HELYBEN Tisztelt Miniszer Úr! Az azonnali kérdések tárgyában már foglalkztam a nagymarosi gát bontásával. A kérdésemre kapott választ nem tartottam kieléítőnek, ezért levélben fordultam Önhöz, mint a Komány munkamegosztása szerint a témáért felelős miniszterhez, hogy a Bős-Nagymarosi Vízlépcső-rendszerrel kapcsolatban a Kormány által irányított intézkedési program végső célkitűzésében politikailag és gazdaságilag megfelel-e a magyar érdekeknek. Az Ön parlamenti válasza alapján továbbra sem tudom azt belátni, hogy a magyar fél helyesen cselekszik amikor a körgát bontásához kezd. Ön ugyan hivatkozik az Országgyűlés 1991., 1992. és 1993. határozataira, de arról megfeledkezett, hogy ezek a határozatok nem tudtak érvényt szerezni a bennük foglalt elképzeléseknek és végül megszületett a Hágai Bírósági alávetési nyilatkozat. Ez a nyilatkozat a fenti határozatokkal szembern elismeri, hogy a szerződés még hatályban van, hiszen de facto a felmondás jogosságának kimondását a nemzetközi bíróságtól kéri. Az Országgyűlés az alávetési nyilatkozat megszavazásával az Ön által említett határozatok érvényességét de jure is, a bírósági határozat kihirdetéséig felfüggesztette, hiszen addig semmit sem tud tenni a határozatokban foglaltak érvényesítéséért. Az előbbiekből kiindulva nem tartom jogilag előnyös lépésnek, ha a magyar fél az általa ugyan megszűntnek tekintett, de bírói határozattal még nem hatálytalanított szerződés szerint a közös tulajdont képviselő létesítményt egyoldalún elbontja. A bontásnak ugyanis nincs indoka, hiszen a katasztrófa- állapot sem az Országgyűlés, sem a Kormány nem hirdette ki erre a területre. Egy ilyen lépés metétele nemzetközileg inkább tűnik a birtokon belüliség jogával való visszaélésnek, mint a megegyezésre való törekvésnek. Ugyancsak veszélesnek tartom a körgát megbontását azon okból is, hogy szerződésben foglaltak szerint a Bős-Nagymaros közötti hajózóútnak a Dunabizottság által javasolt paramétereit a Nagymarosi Vízlépcső megléte biztosítja. A szerződéssel kapcsolatos magyar kereet elutasítása esetén fennáll az a tényálás, hogy a Nagymarosi Vízlépcsőt meg kell építenünk. A jövőben várható, hogy szlovák fél az Ön által emlegetett határozatokra hivatkozva és az ebben szereplő, a magyar indokokból kiindulva, elutasítja ezen szakasz hajózóútjának kotrással való fenntartását. A kotrás ugyanis a Duna medrének süllyedését és ezzel a szlovák területre eső Kisalföld vízháztartásának károsodását okozza, a magyar fél által a Szigetközben jelzett ökológiai problémákhoz hasonlóan. Így a Duna hajózhatatlanságáért a magyar félre hárul majd a felelősség. Igen súlyosnak tartom azt a gazdaságossági érzéketlenséget, amelynek allenkezőjére a Kormány sokszor hivatkozik. A mai napig ugyanis nem ismerek a Vízlépcsőrendszerre vontakozó, minden részletre kiterjedő (környezetvédelem, hajóság, vízgazdálkodás, árvízvédelem és energiatermelés) költség-haszon elemzést, mint amilyet a Kormány az Expo leállítására készített. Az Állami számvevőszék jelentése alapján 1990. évi áron a területen 35 milliárd Ft-nak megfelelő érték keletkezett és a mű elérte az 55-60 %-os készültséget. A mű befejezése esetén a mű méretezésének 50 éve alatt 90 milliárd kWh villamosenergiát állíthatott volna elő, amely 20 millió tonna olajnak, azaz mintegy 100 milliárd Ft beruházási értéknek felel meg. Véleményem szerint, az ország teherbíró képességét figyelembe véve, ha másképp nem, de az eddig elvégzett munka és a Duna energiakészletének bizonyos időre való koncesszióba adásával, állami pénzek bevonása nélkül, rombolás helyett, hasznosíthatónak tartom a területen felhalmozott, a mostani kormányprogram szerint feleslegesnek tűnő társadalmi munkást. Az akut kérdés megoldása nemcsak gazdasági, hanem nemzetközi tekintetbenpolitikailag is előnyös lenne a Magyar Köztársaság számára. Súlyosnak tartom a távlati elképzelések hiányát. Különös tekintettel a 15-20 év múlva jelentkező öntözővíz igény s ahhoz kapcsolódó tározók tekintetében, amely hasznossága az előzőleg említett 100 milliárd Ft-nál is nagyobb. Jónak tartok egy olyan programot, amely 2-3 évre felfüggesztené a gát bontását, s ezen időre tervezett bontási keretet áttenné más költségvetési helyre (rehabilitációs hitel) ebbel az elmaradt környzeti infrastruktúrát pótolná, s a hitel visszafizetéséből keletkező alapból végezné el a bontást, ha az aktuális. Megjegyzem: ha az időközben történő víz rombolása - elvinné a gátat - csak a bontás nagyságát csökkentené. Tekintettel a témakör időszerűségére, 1. Kérem a miniszter urat, hogy mutassa be a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel vontakozó költség-, haszonelemést, és mondja el, hogy ebben az anyagban hogyan vették figyelembe a műben termelhető villamos energia értékét? 2. A szakmai és társadalmi kötök bevonásával tervez-e a Kormány Bizottságot létrehozni a megnyugtató döntéshozatal érdekében. 3. A szüneteltetés időszakáig, amíg kialakul Magyarország és a térség számára megnyugtató döntés, addig a bontásra szánt összef folyósítását hajlandó-e a Kormány - hitel formájában - a térség felújítására fordítani. Köszönöm a szót. Tisztelettel: Izsó Mihály FKGP országgyűlési képviselő Budapest, 1994. novemer 17. Eleje Honlap