ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/3312.. I n t e r p e l l á c i ó Az interpelláció tárgya: A villamos hálózat - fejlesztési hozzájárulás, mint a részben külföldi tulajdonba került villamos energia - szolgáltató társaságok burkolt juttatása. Az interpelláció cimzettje: Dr. Suchmann Tamás ipari és kereskedelmi miniszter a 149/1994.(XI.17.) Korm. rend., valamint a 46/1994. (IX.30.) Ogy. határozat 115. §. /1/ bekezdése alapján Tisztelt Miniszter Úr! A 26/1995.(VII.25.) IKM rendeletben szabályozott villamosházlózat fejlesztési hozzájárulással kapcsolatban magyarázatát kérem az alábbiak miatt: A rendelet az új fogyasztó villamos teljesítmény iránti igényének, valamint az áramszolgáltatásba bekapcsolt fogyasztó többletteljesítmény iránti igényének a közcélú elosztóhálózatról történő kielégítése érdekében a szolgáltatót feljogosítja hálózatfejlesztési hozzájárulás megállapítására. A rendelet értelmében a hálózatfejlesztési hozzájárulás mértéke a tényleges fejlesztési költség 70 %-a, vagyis a fogyasztó a költségeknek több, mint 2/3 részét viseli, ugyanakkor a hozzájárulással létesített hálózat ennek arányában nem kerül a fogyasztó tulajdonába, sőt közös tulajdonba sem, hanem a szolgáltató kizárólagos tulajdonát képezi. Így - teljesen ellentétesen a piacgazdaság, a számvitel, de még a polgári jog alapelveivel is /ti., hogy szolgáltatásért megfelelő ellenszolgáltatás jár/ - létrejön egy olyan állapot, amikor az egyik fél által létrehozott érték, beruházási eredmény egy másik fél, másik gazdasági társaság vagyonát növeli ellenszolgáltatás nélkül. /Az áramszolgáltató társaság ugyanis nem a hozzájárulás, hanem a rendszeres díjfizetés ellenében szolgáltat áramot a fogyasztónak, így a fogyasztó befektetése részben sem kerül kompenzálásra./ A vázolt megoldással természetesen valamennyi fogyasztó, így a polgárok, vállalkozások, stb. zsebéből is kihúzzák a pénzt, a legrosszabb helyzetbe azonban az önkormányzatok kerülnek, mivel nincs választásuk, ugyanis a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. tv. 8. §. /1/ bekezdése szerint a települési önkormányzat - többek között - közreműködik a helyi energiaszolgáltatásban, ugyanezen paragrafus /4/ bekezdése szerint pedig köteles gondoskodni a közvilágításról. A két jogszabály összevetéséből pedig az következik, hogy az önkormányzatok mintegy "satuba szorulnak": gondoskodniuk kell a közvilágításról, így hálózatot kell fejleszteniük, de ehhez a fejlesztés anyagi hátterének 70 %-át elő kell teremteniük, s ha szűkös anyagi helyzetük ellenére eleget tudnak tenni törvényi kötelezettségüknek, akkor pedig a hálózat formájában testet öltött vagyonukat egyszerűen és ellenszolgáltatás nélkül elveszik tőlük! Itt egy joghézagra is rá kell világítanunk: a./ A Polgári Törvénykönyv 172. §-ának g./ pontja szerint kizárólagos állami tulajdonban vannak a közcélú villamosművek, az energiaszolgáltatás és szállítás országos távvezetékhálózata. b./ A Ptk. 173. §-a szerint a kizárólag állami tulajdonban álló dolgok forgalomképtelenek, s így elidegenítésük semmis. c./ A villamosenergiáról szóló 1962. évi IV. törvény is deklarálta a villamoshálózat kizárólagos állami tulajdoni jellegét, az új villamosenergia törvény (1994. évi XLVIII.tv.) azonban már nem említi a kizárólagos állami tulajdont, a Ptk-t azonban nem módosítja, így továbbra is fennmarad a kizárólagos tulajdoni jelleg. d./ Mindezek ellenére azonban a kizárólagos állami tulajdoban álló villamoshálózatot - annak forgalomképtelensége ellenére - az állam az áramszolgáltató társaságokba apportálta, ezzel megszüntetve annak kizárólagos állami tulajdoni helyzetét. (A cégbírósági bejegyzések ezt alátámasztják.) Vagyis mára kialakult az a helyzet, hogy a hálózafejlesztési hozzájárulással kiépített hálózati rendszer nem az állam (s így mögöttesen valamennyi állampolgár) tulajdonába, hanem egy - részben külföldi tulajdonban álló - gazdasági társaság tulajdonába kerül, kizárólag a társaság tulajdonosainak érdekeit szolgálva. Megjegyzést érdemel az is, hogy az energiavagyon önkormányzatok részére történő kiadását azért tagadta meg, mivel kizárólagos állami tulajdonról van szó, de a fenti okfejtés ennek ellentmond, vagy ha nem akkor az áramszolgáltató társaságokba történő vagyonbevitel törvénysértő, s ezért semmis. Vagyis a Kormány - pillanatnyi privatizációs érdekeinek megfelelően - tetszése szerint értelmezi a jogszabályokat, s rendelkezik az állami tulajdon tárgyaival. (Egyszerűbben: egyik esetben forgalomképesként rendelkezik azokkal, más esetben tagadja azok forgalomképességét.) Két logikus megoldással is fel lehet oldani az ellentmondást: vagy az áramszolgáltató társaság létesíti a hálózatot hálózatfejlesztési hozzájárulás fizetése nélkül, s ez kizárólagos tulajdonában marad, vagy a hálózatfejlesztési hozzájárulás segítségével létesített hálózatot a társaság a hozzájárulást fizetőktől megvásárolja vagy a beruházás arányában részvényt biztosit számára, s így szerzi meg a hálózat tulajdonjogát. Nem ártana ezeket a megoldásokat átgondolni, s nem minden eszközzel a külföldi befektetők kedvét lesni! Továbbá figyelemmel kellene lenni arra is, hogy sem az állampolgárok, sem az önkormányzatok számára nem lehet ajándékozási kötelezettséget(!) előírni, vagy terhükre "dézsmát" bevezetni! Mindezek alapján kérdéseim a következők: a./Tervezi-e az IKM a sérelmezett rendelet felülvizsgálatát, módosítását? b./Hogyan tartja összeegyeztethetőnek Miniszter Úr a piacgazdaság elveivel azt, hogy a privatizált áramszolgáltató társaságok ellenérték nélkül és a hozzájárulást fizetők rovására jutnak jelentős nagyságú vagyonhoz? c./Miniszter Úr szerint a Kormányt nem kötik a törvények és más jogszabályok, avagy tetszése szerint értelmezheti és alkalmazhatja azokat? Budapest, 1996. október 10. Dr. Rapcsák András országgyűlési képviselő KDNP Eleje Honlap