ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/3397.. Interpelláció: Felsőoktatási normatívák: vajúdó minisztérium torz egeret szült Magyar Bálint úr miniszter Tisztelt Miniszter Úr! A felsőoktatási normatívákról szóló kormányrendelet nem pusztán szakmai fércmunka, hanem jelzi az oktatás morális válságának mélységét is. Az első ránézésre jelentős differenciálást jelző normatív értékek megtévesztőek, valójában alig tartalmaznak eltéréseket, a meglévő és elfogadhatatlan helyzet konzerválását, egy vonatkozásban pedig a magyar felsőoktatás tévútra terelését jelzi. Megtévesztőek a látszólagos nagy differenciák, mint például az egy hallgatóra jutó oktatói bér. Például a 4,l9 e Ft oktatónként 59 ezer, a látszólag lényeges eltérést jelző l3,71 e Ft más szakiránynál pedig 60 ezer Ft-ot jelent valójában.Hasonló, a kutatási többlet normatív adatai közti tizenháromszoros különbség, ami valójában egy oktatóra jutó 14-16 e Ft-ot takar.A rendelet 3.sz melléklete nyolc bekezdésben, a rendelet szövege három paragrafusban magyarázza az egyenértékű hallgatólétszámmal való súlyozást, ami a költségvetési támogatás differenciált megvalósítását eredményezné.Véletlenül ez a bonyolult, egyébként az ugyanazokat a tényezőket ismételten, feleslegesen figyelembevevő számítás mind a 15 kategóriánál 0,77 lett! Így a normatíva címen feltüntetett összeg mindenkinél egyformán annak 77%-t jelenti. Nem tudom, kit akarnak megtéveszteni ezzel a hókusz-pókusszal? Helyenként, ahol differenciálnak, indokolatlan. Például nincs indokoltsága az oktatói bérek differenciálásának szakirányok szerint. Miért kap többet az agrároktató ötezerrel, mint a jogászokat oktató, miért kap többet a jogászoktató ezer forinttal, mint a közgazdászokat vagy műszakiakat oktató? Az oktatók között kell differenciálni, de nem szakonként. A számtalan értelmetlen következmény egyike, hogy pl. az agrároktatásban közgazdasági ismeretet előadó, azonos kvalitású oktatóra hatezer forinttal több bér jut, mint máshol ugyanazt művelő kollegájára. A rendelet legátgondolatlanabb normaértéke a főiskolai oktatás oktatói normáinak értéke. Természetes és indokolt a képzési irányok között különbséget tenni, ott ahol eltérő az azonos számú hallgatóra eső oktató és kisegítő személyzet igénye.Nyilvánvaló, az elméletibb, kevesebb gyakorlatot igénylő területeken fajlagosan kevesebb oktatóra, míg a gyakorlatigényesebb területen több oktatóra van szükség. Ez indokoltan jelenik meg az egyetemi irányok között, éppen a gyakorlati-elméleti oktatás igényeivel indokolva.Azonban ez a logika megtöbbentően nem érvényesül az elméletibbnek tartott egyetemi és gyakorlatiasabb főiskolai szintek között. A főiskolák gyakorlatigényességüknek és a logikának megfelelően nem hogy több, hanem 40%-kal kevesebb oktatót alkalmazhatnak, mint az azonos szakirányú egyetemek.Ezt még növeli az oktatást közvetlenül segítő személyzetnél lévő hasonló különbség.A rendelet tehát arra kényszerít, hogy a főiskolák legyenek az elméleti képzés helyei, míg az egyetemek hozzájuk képest vagy szintén elméletiek, vagy lehetőségük van az oktatói létszámigényesebb gyakorlati képzésre is.A normatívában szereplő adatok a főiskolákat arra kényszeríti, hogy az egyetemekhez képest jóval több összevont nagyelőadást tartsanak, gyakorlatot alig,ezen túl azokat a gépeket, műszereket, berendezéseket, amelyeknek a kezelését kézségszinten kellene elsajátítaniuk a főiskolai hallgatóknak, majd diavetítőről, jobb esetben képmagnóról megtekinthetik az előadóterem falán. Tényleg ezt tekinti Miniszter úr és a kormány reformnak, hogy a főiskola lesz az elméleti képzés szintere? 100 hallgatóra pl. a műszaki egyetemi oktatásban l6 oktató és 10 segítő jut, ugyanezen irány főiskolai értékei 10 és 6. Tehát a gyakorlat és oktatói létszámigényesebb feladatra 16 főt, míg az elméletibb képzésre 26 főt jelöl a normatíva. Mindezek eredménye összegezve jelenik meg a költségvetésben: állami egyetemek főiskolák F/E hallgatói létszám/fő/ 62550 60280 96% foglalkoztatottak/fő/ 42640 8344 20% ktgvetési támogatás/E ft/ 39548 11992 30% Láthatóan a közel azonos hallgatói létszámra ötöde annyi alkalmazott és harmadát sem elérő költségvetési támogatás jut a főiskolákon. A következmény ellentétes lesz a szándékkal : - a rendkívül drága egyetemi képzés versenyképességét a relatív állami túlfinanszírozás biztosítja - az egyetemi főiskolai szintű diplomát háromszor drágábban "állítják" elő - előfordulhat, hogy az olcsóbb főiskola kénytelen több tandíjat szedni - a főiskolák elméletibbel lesznek, mint az egyetemek - a szándékosan rombolt főiskolai képzésben résztvevő hallgatók képzési szintek közti átjárhatósági esélyei romlanak - általában drágul az oktatás Végül miért jelentenek morális válságot a fenti tények? Mert a "szakma" tudomásulvette, nem beszél arról, hogy meztelen a király, semmiféle reform nem történt, hogy az egyetemek tudomásulveszik a főiskolák szakmai és anyagi lezüllesztését, mert őket ez rövid távon nem érinti, sőt a meglévő forrásból így több jut nekik. Normatívára szükség van, differenciálásra szükség van, akiknek ez hátrányos tiltakozni fognak, de ha a normatíva megalapozott, védhető, akkor vállalható.A kormányrendeletben megjelent értékek hat-nyolc évnyi előkészítés után is védhetetlenek. Kérdésem: Miniszter úr hogyan értékeli a felsőoktatási normatívákat mit tart elfogadható differenciálásnak mit kíván tenni egy vállalható normarendszerért kit tart felelősnek több évi munka után ezért a torzszüleményért Budapest,l996.november 4. Üdvözlettel: Rab Károly Független Eleje Honlap