ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/343.. interpelláció Kovács László külügyminiszter úrhoz A magyar-román és a magyar-szlovák alapszerződések tárgyában címmel. Tisztelt Külügyminiszter Úr! A november 16-i napilapok beszámoltak arról, hogy "Magyarország átadta Szlovákiának a magyar-szlovák alapszerződés magyar tervezetét. "(...), melgy "mindazokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyeket egy alapszerződésnek tartalmaznia kell - mondta tegnap a Magyar Hírlapnak egy diplomata, de nem vol hajlandó elárulni, hogy konkréten mi szerepel a dokumentumban." Ugyanazon a napon: "Külön megbeszélésen vitatják meg az államközi (alap)szerződés még függő, vitatott kérdéseit (Bukarestben). A magyar fél a határklauzuláról és a kisebbségi cikkelyről diplomáciai úton új szövegtervezetet ad át a román külügyminisztériumban." A hírek kiemelik még, hogy a magyar-szlovák tervezet időre elkészült, nem szenvedett késést, valamint hogy a román fél is előterjesztett egy őjabb változatot, melyről korábban bukaresti közlés nem volt. Tisztelt Miniszter Úr! Véleményem szerint nem "az a hír", hogy a magyar diplomácia betartja a határidőket, és nem is az, hogy a tárgyalási folyamatban új javaslatok is fölmerülnek, sokkal inkább az a tény, hogy a Külügyminisztérium úgy adta át a magyar tervezeteket külföldi partnereinknek, hogy ez a Magyar Köztársaság Országgyólése Külügyi Bizottságának tudta nélkül történt! A hatpárti bizottság tagjai, tehát a szocialista és szabaddemokrata képviselők is - a sajtóból értesültek minderről. Nem arról szólok, mekkora csapdába vezette a nyomasztóan alapszerződés-centrikus magyar külügyi vezetés a jóviszony rendezésére irányuló magyar törekvéseket. Azt kérdezem Külügyminiszter úrtól: hogyan történhetett meg, hogy a Külügyi Bizottság háta mögött kész szövegeket adtak át partnereinknek? Kérem, ne azzal feleljen, hogy a) a Kormány dolga ilyenor a szakmai előkészítés, majd szerződéskötés után a Parlament dolga a ratifikálás, b) hogy a magyar-ukrán szerződést isutólag ratifikáltuk. Ez a válasz kitérés volna, hiszen a magyar- ukrán ügy tanulságai közül nem az előkészítetlenséget kell követnie a régi-új karrierdiplomációnak, de azért is, mert ilyen dokumentumot nem illik átadni senkinek sem a Külügyi Bizottság tudta nélkül. Csupán emlékeztetek arra, hogy például az előző ciklusban a biztonságpolitikai alapelvek végső formájukat a Külügyi Bizottság tevékeny bekapcsolódásával nyerték el, minden párt képviselőjének bevonásával. Kérdezem tehát: mért tartotta szükségesnek Külügyminiszter úr ezt a szokatlan tempót, az illuzórikus áttörési kísérleteknek ezt a menetrendjét, ráadásul a törvényhozás megkerülésével? Várom válaszát. Köszönöm. ( Dr. Csapody Miklós ) MDF Eleje Honlap