BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Remélhetőleg hamarosan tárgyalja a parlament a társasházak és a bérlemények ügyét. A jelenlegi hatályos törvényerejű rendelet felett már eljárt az idő, nem alkalmas az időközben felmerült problémák rendezésére. Az ország lakásállományának nagy része a háború előtt és közvetlen a háború után épült, az értékesítések átgondolatlanul, előkészületlenül folytak. Éppen ezért sokan meggazdagodtak, és jogellenesen szereztek több milliót. (15.00) Magyarországon nincs sem lakásépítési, sem lakásbérleti kultúra. A lakások tömegei ellenőrizhetetlenül, kezdetleges szerződésekkel kerültek tulajdonba. Az alapító okirat pontatlanul készült el, az értékesítők elfelejtették a házak műszaki dokumentációját az új tulajdonosok rendelkezésére bocsátani. Senki sem figyelt arra, hogy jogszerűen kerültek-e tulajdonba a lakóingatlanok, illetőleg hogy egy- egy tulajdon hányszor cserélt gazdát; és elmaradt az elidegenítési tilalom bejegyzése is, mely tág teret biztosított a korrupciós ügyleteknek. Miközben lakáshiány maradt az országban, a lakások helyén hiénák - kellő jogi segítséggel - üzleti vállalkozásokat működtetnek. A tömeges lakásprivatizáció során tízezrek vásároltak ingatlant, miközben sokan nem mérlegelték, hogy tulajdonosi státuszuk a bérlőkéhez képest más jogokkal és kötelességekkel jár. Ezért alakult ki az, hogy a lakók egy része nem fizeti a közös költséget, és a hátralékok behajtását akár a lakások elárverezése útján kívánják megoldani. A régi és a mai jogszabályok, a velük teremtett szövevényes joghézagok ugyanis lehetővé tették, hogy ügyeskedő állampolgárok összevásárolják a lakásokat. Lehetségessé vált eltartási szerződés olyan önkormányzati lakásokra is, melyek a feltételnek egyáltalán nem feleltek meg. Egy-egy fiktív bejelentéssel ott nem élő személyek szereztek jogot a lakások bérletére, majd tulajdonhoz jutottak. A fiktív bejelentkezések ugyanis megteremtették számukra, hogy megvásárolják a lakóingatlant, de nem lakhatásuk érdekében, hanem üzleti meggondolásból. Kérdezem ezért az államtitkár urat: Mit kíván tenni a lakással ügyeskedő és ezzel munka nélkül milliókat szerző manipulációk meggátolására? Megvizsgáltatja-e a bérlethez jutás eredetét és jogszerűségét, hogy ezzel megakadályozza, hogy pár százezer forint befektetéssel valaki egy-két év alatt milliókra tegyen szert? Várom tisztelt államtitkár úr válaszát. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)