ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/3817.. Interpelláció! Dr. Gál Zoltán az Országgyűlés elnöke Helyben Tisztelt Elnök Úr ! A Házszabály 90. §-a alapján interpellációt kívánok benyújtani dr. Magyar Bálint, művelődési és közoktatási miniszterhez "Kíván-e lépéseket tenni a Miniszter Úr a felsőoktatási hallgatók tanulmányok mellett történő munkavállalásának ösztönzésére?" címmel. Tisztelt Miniszter Úr ! A havi kétezer forintos felsőoktatási tandíj kivetését helytelenítettük a bevezetés előkészítetlensége és a kompenzációs mechanizmusok hiánya miatt és felhívtuk a kormány figyelmét a szociális egyenlőtlenségekből fakadó hátrányok hosszútávon jelentkező társadalmi veszélyére. A művelődési minisztérium a bevezetés körül folytatott kampányában akkor azt hangsúlyozta, hogy a tandíj - bár költségvetési kihatásában összességében nem kifejezetten jelentős tétel, de - előnyösen járul hozzá azon cél megvalósításához, hogy a hallgatók, mint önálló felnőtt fiatalok a felsőoktatási tanulmányaikat a lehető leggyorsabban végezzék és akár a tanulmányok mellett vállalt munkával tanulmányaik anyagi feltételeit maguk teremtsék meg. A lakosság és ezen belül is a középrétegek gazdasági-társadalmi-szociális körülményei mitsem javultak, amikor a kormány tavaly módosította rendeletét és a tandíj havonta fizetendő maximális összegét 6500 Ft-ra emelte fel. Mindemellett a jogszabály módosított szövegébe az előterjesztő tárca "becsempészte" azt a mellékes passzust is, mely szerint a tandíj maximális összege akár duplájára, azaz havi 13.000 Ft-ra is emelhető, amennyiben az intézmény ennek megfelelő értékben munkavállalási lehetőséget biztosít a hallgató részére. Ez az ötlet - tudtuk akkor is jól - megvalósíthatatlan. Amennyiben a kormány kedvező feltételeket, mindenekelőtt kedvező adó- és társadalombiztosítási szabályzókat teremt a diákmunka ösztönzésére (akár felsőoktatási intézményen belül, akár azon kívül történő munkavállalásról legyen szó), úgy az lehet a kompenzációs rendszer egy hatékony eleme, ám - különös tekintettel az általános munkaerő-piaci helyzetre - nem lehet megoldás a tandíjat fizető hallgatók többségének szociális gondjaira. Tartottunk és tartunk attól, hogy ez a bizonyos passzus nem pusztán egy megvalósíthatatlan ötlet, hanem álca. Álcája azon szándéknak, amely a tandíj maximális összegét már most, újra emelni szeretné, immáron havi 13.000 Ft-ra. A fontos csak az volt a kormány számára, hogy a jogszabály szövegében a magas összeg már most szerepeljen, igaz ma még feltételesen. Emlékezünk azonban pontosan arra, amikor a kormánykoalíció a felsőoktatási törvény többszöri módosítása során lépcsőnként szedte ki a törvény szövegéből a tandíj bevezetésének feltételeit (kompenzáció, hallgatói hitel, állami garancia), mígnem a tandíj bevezethetővé vált. Ma a dupla tandíjnak a diákmunka lehetővé tétele a feltétele. Miniszter úr, komolyan gondolja Ön és a kormány, hogy ma több tízezer hallgató számára - a fővárosban és vidéken - munkalehetőség van? Tudjuk, hogy nincs ennyi üres munkahely és különösen nincs ennyi a még végzettséggel nem rendelkező és legfeljebb idényjelleggel dolgozni tudó hallgatók számára. Hogyan ösztönözte, milyen új jogszabályi feltételeket teremtett a diákmunka számára eddig a kormányzat? Az 1977-re szóló személyi jövedelemadó-törvény (39. § (3) bekezdés) elrendeli, hogy a hallgató az összevont adóalapját csökkentheti a saját intézményében végzett munkáért kapott díjnak - de legfeljebb a nappali tagozatos hallgatói pénzbeli juttatási normatíva adott évi központi költségvetésről szóló törvényben meghatározott összegének - a 20 százalékával, azaz évi 13.000 Ft- tal feltéve, hogy a díjazás alapjául szolgáló munkavégzés ugyanabban az intézményben történt, amellyel a hallgató hallgatói jogviszonyban állt. Miközben a biztosítottak körének kibővítésével a társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség 1997 január 1-jétől immáron kiterjed a felsőoktatási intézmények hallgatóira is. Kérdezem Miniszter Urat: Fontos-e valójában a kormányzatnak a hallgatói munkalehetőségek bővítése, a diákmunkavállalás és a hallgatói vállalkozó kedv ösztönzése? Akar-e tenni ennek érdekében valamit a Miniszter Úr ? Budapest, 1997. február 14. Tisztelettel: Pokorni Zoltán Fidesz-Magyar Polgári Párt Eleje Honlap