ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/3865.. Interpelláció "Végveszélyben a magyar szarvasmarha állomány" címmel Dr. Gál Zoltán úrnak az Országgyűlés elnökének HELYBEN Tisztelt Elnök Úr! Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 90. §-a, valamint a 115. §. (2) bek. alapján a Földművelésügyi Miniszter Úrhoz az alábbi i n t e r p e l l á c i ó t intézem: Tisztelt Miniszter Úr! A falun élő gazdálkodó emberek utolsó jajkiáltásai késztettek arra, hogy interpellációt nyújtsak be Önhöz, a magyar mezőgazdaság, azon belül is a végveszélybe került szarvasmarha állomány ügyében. Világháborúk dúltak, melyekből nekünk magyaroknak, talán az ország földrajzi fekvése miatt, vagy más okokból kifolyólag nem sikerült, nem is sikerülhetett kimaradni. Volt ennek a nemzetnek egy olyan rétege, a hangya szorgalmáról híres magyar parasztság, amely a legnehezebb időkben is képes volt az ország helyzetén javítani. A II. Világháború végnapjaira képviselőtársaim közül is talán sokan visszaemlékeznek, a magyar férfiak egy része életét vesztette, másik része pedig a fogolytáborokban idegen földön sínylődött, a magyar szarvasmarha állományt pedig elhajtotta a német, az orosz, de akkor sem lehetett a magyar mezőgazdaságot a mostani szintjére lesüllyeszteni. A kolhozosítás utáni évtizedek az emberek nagy részének a mentalitásában is hatalmas károkat okoztak. Azért maradtak még, akik vállalták a mezőgazdaságban rejlő nehéz munkát és megpróbáltatásokat. Tudott dolog, hogy az állattartás teljes lekötöttséget igényel, csak elismerést érdemel az, aki ezt vállalja. Aztán mi lett az elismerés helyett? Ennek az ágazatnak a teljes csődbejuttatása, nem veszik át a tejet, megszüntették a falusi tejcsarnokokat, tejátvevő helyeket, a húst külföldről hozzák be, a magyar állattartók pedig lehetetlen helyzetbe kerültek. Panaszosaim elmondták, hogy az állatállomány megszüntetésével olyan helyzetet teremtettek, hogy a szarvasmarha állomány már szinte katasztrofális szintre csökkent. Ha külföldről hozunk be élőállatot, vagy húst, előbb-utóbb behozzuk a nagyon veszélyes kerge-marhakórt, ezzel végképp tönkre tesszük a még meglévő feltűnően kevés állatállományunkat is. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy fel lehessen fejleszteni majd egy kívánt szintre ezt az ágazatot. Kérdezem Miniszter Urat! Érzi- e a Kormány azt a felelősséget, ami terheli Önöket ezen a téren? Kívánnak- e tenni valamit a végveszély elhárítására? Várom elfogadható válaszát. Budapest, 1997. február 17. Tisztelettel: Czoma Kálmán FKGP országgyűlési képviselő Eleje Honlap