ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/388.. Dr. Gál Zoltán úrnak a magyar Országgyűlés elnökének HELYBEN Tisztelt Elnök Úr! az Alkotmány 27. §. és a Házsszabály 91. §. I. bekezdése alapján Lakos László földművelésügyi miniszter úrhoz az alábbi i n t e r p e l l á c i ó t intézem: Meddig lehet követelmi a meliorációs költségek megfizetését? Szeretném megkérdezni a miniszter urat van-e Önnek, illetve a minisztériumnak olyan szándéka, hogy rövid időn belül eltörlik a meliorációs költségek kötelező megfizettetését a kárpótlás útján földhöz jutottak esetében, akár szövetkezet, vagy állami gazdaság legyen a követelő. Ugyanis szomorú és elgondolkodtató ami ma sok helyen a gyakorlatban van a fennálló jogszabállyal kapcsolatban. Úgy hiszem sokan tudják azt, hogy amikor az állam e törvényt életbe léptette, elég nagy támogatást nyújtott a művelet végrehajtásához. Azt is nagyon jól tudjuk, hogy több helyen alig semmit, vagy nagyon keveset tettek számos helyen pedig egyenesen szinte jóvátehetetlen hibát követtek el e tevékenységgel. Azóta például sok helyen bármennyit imádkoznak és kérik Isten segítségét, az elvezetett talajvizet közösen sem találják meg. De maradunk ott, ahol valóban elvégezték és talán még jól is csinálták. Ha e művelet valamit ért, akkor már rég kitermette a bekerülési költséget. Főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy a kárpótlásra kijelölt földek esetében, melyről én most szólni kívánok 15-20 esetleg 30 éven keresztül egy fillér bérleti díjat nem fizettek valódi tulajdonosoknak a földhasználók. Gondolom a föld bérleti díjának ki nem fizetése bőven fedezte az esetleges bekerülő költségeket. 2 Vannak olyan szövetkezetek, melyek pár táblán elvégzett meliorációs költségeiket ráterhelték az egész földterületükre. Több helyen az egész falu lakossága állítja, hogy a táblába egy kapavágást, vagy egy ásónyomot nem végeztek el, meliorációs címszó alatt, de fizetni mégis kell a kárpótoltaknak, mert a pár éve esetleges távolról oda került elnök, vagy igazgató állítja, hogy a munkát elvégezték és így nem ad igazolást. A Földhivatal pedig természetesen neki hisz. Ugyanis jelenleg a törvény szerint, amíg a szövetkezet, vagy állami gazdaság vezetése nem ad igazolást a Földhivatal felé, hogy a kárpótolt kifizesse tartozását a szövetkezet felé (milyen érdekes ugye, de inkább jóval szomorúbb, hogy még mindig ők, és megin ők tartoznak) addig nincs tulajdonjog átírás. Sok helyen pedig valódi gondot okoz ezen összeg előteremtése is. A Földhivatal pedig küldi a felszólítást, amennyiben 15 vagy 30 napon belül nem fizeti ki tartozását, továbbra is a szövetkezetet jegyzik be használónak. Nesze neked demokrácia, magántulajdon védelme. Magyarul, valaki már másfél éve megvette a földjét kárpótlási jegyre, ki is mérték neki, de a TSZ nem hajlandó kiadni a földet... Ugyanakkor az illető kárpótlási jegyét, már több mint egy éve elköltötte, beruházta a gazdaság. A kárpótlásra jogosultnak pedig se földje, se jegye. Az már csak hab jelképesen a tortán, hogy több szövetkezet még ma sem fizette ki ezirányú tartozását, de a kárpótolttól követeli. A törvény végrehajtásában bizony, még nagyitóval sen lehet olyat felfedezni, mely akár a magántulajdon, akár a kárpótolt érdekét a legkisebb mértékben is védené. Várom miniszter úr szíves és sürgős intézkedését. Köszönöm, hogy meghallgattak. Berregi István FKGP országgyűlési képviselő Budapest, 1994. december 6. Eleje Honlap