ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ 1 I/4583.. Interpelláció "Óhajt- e Magyar Kormány a szlovákiai-felvidéki-magyar iskolák ügyében lépéseket tenni?" címmel Dr. Gál Zoltán úrnak az Országgyűlés elnökének HELYBEN Tisztelt Elnök Úr! Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 90. §-a, valamint a 115. §. (2) bek. alapján Horn Gyula Miniszterelnök Úrhoz az alábbi i n t e r p e l l á c i ó t intézem: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ezekben a napokban, hetekben a szlovákiai-felvidéki-magyarság jajszavától, tiltakozásától hangos a Kárpát-medence ezen térsége. Az Ön által szavahihetőnek tartott Meciár szlovák miniszterelnök és Kormánya, újabb diszkriminatív lépésre szánta el magát, a Szlovákiában élő több mint 600 ezres magyar kisebbség ellen. A szlovákiai magyarság anyanyelvének megtartásáért folytatott küzdelmében az úgynevezett nyelvháborúnak - egy újabb, az ott élőket súlyosan érintő - állomásához értek el az ott élők, azzal, hogy a Meciár Kormány meg akarja szüntetni a magyar nyelvű iskolák azt az 1921 óta fennálló jogát, hogy két nyelven: magyarul és szlovákul adhassák ki diákjaik számára az iskolai bizonyítványokat. Elképzelhető, hogy vannak olyanok, akik számára ez az első pillanatban nem tűnhet olyan súlyosnak. De ha felmérjük ennek az intézkedésnek lélektani és gyakorlati hatását, amit az ott élő magyar szülőkre és diákokra, a magyar pedagógus társadalomra és ezen keresztül az egész felvidéki magyarságra gyakorol, csak akkor érthetjük meg a helyzet súlyosságát. A tények kegyetlen dolgok, ezek azt mutatják igen Tisztelt Miniszterelnök Úr, hogy az Ön barátja és az általa vezetett kormány több éve folyamatosan diszkriminálja ősei földjén, a több mint 1100 éve élő magyar kisebbséget. 1997. január 1-én lépett életbe a Szlovák Köztársaság államnyelvéről és néhány törvény megváltoztatásáról szóló új törvény. Ezen törvény nem teszi lehetővé a kisebbségeknek anyanyelvük használatát hivatalos kapcsolatokban, amit egyébként a Szlovák Köztársaság Alkotmányának 34. cikkelye biztosít. Ennek a törvénynek a bevezetése, felvételi nyelvnek a szlovákot teszi meg a magyar nyelvű középiskolákban is. Jellemző a tendenciára, hogy az 1995-1996-os tanév végén az ottani oktatási minisztérium által az iskolák számára kibocsátott érettségi bizonyítványok nyomtatványai már egynyelvűek voltak. A kétnyelvűséget az iskolák saját maguk kellett, hogy megoldják. Ebbe a diszkriminatív folyamatba tartozik bele, hogy az a jelenlegi gyakorlat, hogy nem fogadják el a győri és sárospataki tanítóképző főiskolákon szerzett diplomát, amire pedig, a még az 1989-ben a diplomák kölcsönös elismeréséről szóló ekvivalencia egyezmény kötelezi az utódállam Szlovákiát is. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy az eddig egyetlen Nyitrán működő magyar nyelvű pedagógiai főiskolán, amely a Komensky Egyetem (Konstantin) keretén belül működik, veszélybe került a magyar nyelvű tanárképzés az 1997-es június 1.-i nyelvtörvénnyel. Ez történik akkor, amikor köztudott, hogy nincs elegendő számú tanító és tanár a magyar iskolákban. Szlovákiában a magyar iskola, amely hivatott lenne az ott élők képzésére, újabb veszélybe került. Ebbe a nyelvháborúba illik bele a Szlovák Köztársaság Közoktatási Minisztériuma által kidolgozott 351/1996/15. sz. közoktatási törvény-tervezet, amely a nemzetiségi iskolákban a történelmet, a földrajzot, a testnevelést, továbbá a szakközépiskolákban és szakiskolákban a szaktantárgyakat csak szlovákul és szlovák nemzetiségű pedagógusok által engedi meg tanítani az új tanévtől. Ezeknek a diszkriminatív intézkedéseknek, törvény-tervezeteknek, törvényeknek nem lehet más célja, mint elcsángósítani a felvidéki magyarságot. Ezen folyamat ellen a szlovákiai magyar pártok, szervezetek, a Csemadok, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége, több ízben is, legutoljára 1997. június 8-án felemelték szavukat. A szlovákiai magyar pártok vezetői (Duray Miklós, Bugár Béla, A. Nagy László) legutóbbi közös nyilatkozatukban kijelentették. a budapesti 1997 június 8.-i Rákóczi Szövetség rendezvényén, hogy a nyelvhasználat és a két nyelvű bizonyítványok ügyében képesek elmenni a legvégsőkig, ami a polgári engedetlenséget jelenti, egy autoriter vezetéssel szemben. Kérdezem a Miniszterelnök Urat, hogy ezekben a konkrét ügyekben milyen lépést tett és szándékozik tenni a Magyar Kormány annak figyelembevételével, hogy az érvényben lévő Alkotmány alkotmányos kötelezettséget ró a határokon kívül élő magyarsággal való törődés ügyében? Kérdezem: akar- e Ön Miniszterelnök Úr, barátjához Meciár szlovák miniszterelnökhöz fordulni a Szlovákiában élő, több mint 600 ezres magyarság ügyében? Akarja- e a Magyar Kormány diplomáciai csatornák, nemzetközi fórumok igénybevételével, a nagyvilág számára tudomásul hozni a Szlovákiában a magyarságot sújtó diszkriminatív intézkedéseket? Legfőbb kérdés az, hogy a Horn-Kuncze Kormány akar- e, képes- e konkrét lépéseket tenni a szlovákiai magyarok ügyében, vagy csendben vár, miként ezt oly sokszor tette a lenini nemzetségi politika jegyében? Várom a válaszát Miniszterelnök Úr! Budapest, 1997. június 13. Tisztelettel: Pallag László FKGP országgyűlési képviselő Eleje Honlap