DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! "Okul-e a kormány a magyar külkereskedelem sikertörténeteiből?" címmel interpellálok államtitkár asszonyhoz. Kormányülésen hangzott el: a gazdaságnak elsőrangú forrása a hajózás. Nagy hiba a hajózási ügyekre vonatkozó adminisztráció bonyolultsága és az idevonatkozó jogszabályok kaotikus állapota. Egyrészt tehát az adminisztráció egyszerűsítése feltétlenül szükséges, másrészt pedig az elavult jogszabályokat újra kell alkotni. Ezt nem a miniszter úr mondta, államtitkár asszony, nem is a miniszterelnök úr, akiről tudjuk, hogy tanulmányait a Szovjetunióban végezte (Felzúdulás az MSZP soraiban.), hanem Magyarország egykori államfője 1933. március 18-án, az akkori kormányülésen. Egy tiszasülyi tengerhajózási vállalat Háros nevű hajója még 1922. április 17-én, a velencei kikötőben az árbocára felhúzta a magyar lobogót, és ezzel kezdődött az a sikertörténet, amely húsz magyar tengerhajózási vállalatot eredményezett 66 hajóval. Az ügy igazi lendületet akkor kapott, amikor ebben a Házban az Országgyűlés a mai értékén számítva mintegy 300 millió forintot, azaz 500 ezer pengőt szavazott meg hajóépítésre. A Ház 1934-ben korszerű törvényt alkotott a tengeri kereskedelemről, amely sajnos ma nincs hatályban. Az első folyam-tengerjáró hajó, a Budapest második útjának végére megkereste önmaga építési költségét. Ez a hajó szintén mai értéken számítva egy kilogramm magyar árut a Földközi-tenger kikötőibe 2 forint 50 fillér és 3 forint 75 fillér közötti bruttó költségen tudott szállítani. Kérdezem: okul-e a kormány a magyar külkereskedelem sikertörténeteiből, tudva, hogy a vízi szállítás a legolcsóbb szállítási eszköz? Várom államtitkár asszony válaszát. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)