DR. KÖVÉR LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Az idén, október utolsó szombatján a Heti Világgazdaság után az egyik országos napilap, a Magyar Nemzet címoldalán is megjelent egy írás, amely a Belügyminisztérium útlevéltenderével kapcsolatos veszélyekre hívta fel a figyelmet. A korábbi pályázat eredménytelenné nyilvánítása után zajlik a tendereztetés második fordulója, és az új pályázat eredményének kihirdetése november 20-a utánra várható. Amint a cikkből is kiderül, az útlevelek előállítására kiírt pályázaton minden más lehetséges technológia kizárásával csak egy bizonyos módszer, az úgynevezett lézergravírozásos módszer alkalmazását engedte meg a minisztérium. A legalacsonyabb árajánlat a BM útlevélpályázatára a lézergravírozásos módszerrel 2,5 fél milliárd forint volt. A világ számos országában, köztük az Európai Unió országaiban is elismert és használt technológiával viszont e feladat 600 millió forint körüli összegből megoldható. Az azonnali megtakarítás tehát közel 2 milliárdos, és ez csupán az indulás költsége; a rendszer működtetése a lézergravírozás esetén további milliárdokkal növelné a felesleges kiadásokat. A lézergravírozás önmagában nem a legbiztonságosabb technológia. Biztonságosságát jelentősen csökkenti, hogy a berendezések a szabadpiacon beszerezhetőek, mindenki számára hozzáférhetőek. Tavaly például egy németországi vásáron több vállalat ajánlatában is szerepelt ilyen típusú berendezés. A lézergravírozásos technológia esetében meglehetősen soká, jövő őszre várható, hogy a gépek teljes kapacitással dolgozzanak az útlevelek előállításán. Ezzel szemben más technológia már nyárra teljes kapacitással üzemeltethető lenne. Ez abból a szempontból érdekes információ, hogy jövőre tudomásom szerint 3 millió útlevél érvényességi ideje jár le. Eddig csak Finnországban használnak lézergravírozásos útleveleket, ott is csupán kipróbálás alatt van ez a módszer. A közelmúltban más országokban bevezetett útleveleket, személyi okmányokat jellemzően más technológiákkal készítették, amelyek ki voltak zárva a magyar Belügyminisztérium által kiírt pályázatból. Kérdezem tehát tisztelt miniszter urat: Mi a magyarázat arra, hogy az előnyben részesített technológiától eltérő módszerek alkalmazásának lehetőségét érdemben még csak meg sem vizsgálták, nem nyújtottak lehetőséget e módszer ajánlói számára, hogy prezentálják saját ajánlatukat? Garantálható-e, hogy az útlevelek és egyéb okmányok cseréje a legbiztonságosabb és legolcsóbb módon történik, és nem kényszeríti a polgárokat a hivatalok előszobáiban történő hosszú várakozásra? Végezetül pedig engedje meg miniszter úr, hogy elnézést kérjek azért, amiért írásos interpellációmba értelemzavaró gépelési hiba csúszott - ez a sietséggel magyarázható. Köszönöm, és kérem válaszát. (Dr. Gyuricza Béla tapsol.)