ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/537.. Dr. Gál Zoltán úrnak a Magyar Országgyűlés elnökének Interpelláció(!) Rendben van-e minden kis hazánkban a sajtószabadság körül? HELYBEN Tisztelt Elnök Úr! Az Alkotmány 27. §-a és a Házszabály 91. §-a (1) alapján, dr. Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter úrhoz az alábbi interpellációt kívánom intézni: Tételként szeretném kimondani, hogy a sajtószabadság az én értelmezésemben nem deklarációk és nem jól-rosszul fogalmazott törvények és más jogszabályok kérdése, hanem döntően és elsősorban gyakorlati kérdés, és ahol nem a gondolatok legszabadabb közlése valósul meg és csak az kerülhet nyilvánosságra, amit a laptulajdonosok, szerkesztők, lektorok (cenzorok) engedélyeznek, ott nincs és nem is lehet igazi sajtó-, illetve szólásszabadság. Ez lehet a laptulajdonosok, szerkesztők stb. szabadsága, de nem a társadalomé, és főleg nem az egyéné, akkor se, ha naponként papolnak is róla, hogy szabadok vagyunk, és naponként hangzik is el szentbeszéd a szólás, a sajtó és a lelkiismeret szabadságáról. Mert hol korlátos a beszéd, ott rab a nyelv, s csak rabként szól - vallom én is Széchenyi István nyomán. Ha ezt vesszük alapul és ebből indulunk ki, nyugodtan állíthatjuk, hogy Magyarországon 1948 óta hiánycikk a sajtószabadság, és mert 1990 után se történt más, csak annyi, hogy megszűnt a központi irányítás és kisebb-nagyobb csoportokban azok foglaltak el és kerítettek hatalmukba a médiákat, akik azelőtt is a helyzet urai voltak tulajdonképp minden maradt a régiben. A szó, a szólás és a sajtó szabadságáról ma sem beszélhetünk, legfeljebb az un. liberálisok és baloldal vonatkozásában, a többinek ma is hallgass a neve. Újra a fű közt, a gazban, az aljban, - jellemezhetjük a költő szavaival a viszonyokat. Mindez alól, sajnos, a tudományos sajtó sem kivétel. Talán hangsúlyoznom se kell, hogy ahol egyeseknek vagy egyes csoportoknak minden lehet, minden szabad, másoknak meg csak az, amit az előbbiek engednek meg, ott nem szabadságról és demokráciáról, hanem egészen másról szoktak beszélni. 2 Kérdezem ezért Miniszter Urat, kielégítőnek tartja-e a jelenlegi helyzetet és nem tart-e fontosnak intézkedéseket a sajtószabadság érdekében? Mert ahol egyesek teletüdővel fújhatják a magukét és kürtölhetik tele az országot, másoknak meg a hallgatás, illetve az elhallgatás az osztályrésze, ott nincsenek egészen rendben a dolgok, és bőségesen van mit tenni, legalábbis szerény ítéletem szerint. Tisztelettel Budapesten, 1995. február 8-án Dr. Kávássy Sándor FKGP országgyűlési képviselő Eleje Honlap