ORSZÁGGYÛLÉSI KÉVISELÕ I/543.. INTERPELLÁCIÓ Dr.Kelemen András (MDF) "Hánykolódik - de nem süllyed-e el a magyar egészségügy?" - a népjóléti miniszterhez Tisztelt Miniszter Úr ! Az USA egészségügyi reformjának története jól példázza, hogy az egészségügy az egész világon súlyos gondokkal küzd. Egyik alapvető kínzó gond a diagnosztikai és gyógyítóeljárások területén mutatkozó költségrobbanás, mely mind a nemzeti költségvetéseket, mind a biztosítási rendszereket nagy próbatétel elé állítja. Magyarországon ez úgy jelentkezik,hogy a rendszerváltozáskor megörököltünk egy olyan ingyenesnek mondott egészségügyi ellátó rendszert, melyből hiányzott az anyagi fedezet biztosítása. Ugyanakkor a népesség egészségi állapota aggasztó módon leromlott. Köztudomású, hogy megbetegedési és halálozási adataink harmadik világbeliekhez foghatók - azzal a különbséggel, hogy már-már közösségi létünket is fenyegetik. Ez a helyzet fontossá tette az egészségügyi irányítás korszerűsítését, mind a veszélyes jelenségek felkutatása és mérése, mind összehangolt kezelése és megelőzése érdekében. Ez mindnyájunk közös érdeke. A jelenlegi egészségügyi szerkezet kialakításában döntő lépésnek tekinthető az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi törvény, vagyis az 1991.évi XI. tv., mely arra a felismerésre épült, hogy az állami felelősségnek a szakigazgatásban való vállalása egyben a feladatmegoldás lehetőségét is jelenti. A törvény biztosította az országosan összehangolt szakmai ellenőrzést összekapcsolván a helyi érdekeket az országosakkal.Szemben a tanácsi függésben dolgozó KÖJÁL-okkal ismét lett gazdája a népegészségügy feladatkörének, és hangsúlyt kapott a megelőzés. A kormányzati intézkedések összehangolását a Humánpolitikai Kabinet felügyelte. Nyilvánvaló dolog azonban, hogy életkilátásaink javulása csak kormányzati ciklusokon átnyúló, szervezett folyamatos munkával lehetséges.Ezt szem előtt tartva, már az előző kormány foglalkozott a hosszútávú egészségfejlesztési politika alapelveivel is. A Horn-kormánynak is szembe kell néznie ezzel a nagy kihívással. Ezért különös érdeklődéssel olvastam az Önök kormányprogramját, mely új szervezeti kereteket és döntési mechanizmusokat harangoz be. Úgy tudjuk, hogy ez alapvetően az Országos Egészségügyi Tanácsot és a Regionális Tanácsokat jelenti . Ezek érdekegyeztető fórumokként előrejelzett testületek, ám szervezetük és működésük lényeges kérdéseiről eddigelé hiányos képet kaptunk. Tudható, hogy a tervek szerint képviselteti magát a Népjóléti Minisztérium, az Egészségbiztosítási Önkormányzat, valamint az intézmények tulajdonosai és a szakmai érdekeket megjelenítő szervek. Indoklásuk szerint a Regionális Egészségügyi Tanácsokkal a területi fejlesztési feladatok összehangolásának ügyét kívánnák szolgálni. A tervek szerint több megyét átfogó egészségügyi régió válna így a fejlesztések alapegységévé. Az eddigiek alapján a következő kérdésekre kérem a Miniszter Úr válaszát: 1) Hol tart e téren a szerkezetátalakítás? 2) A rendkívül pénzigényes orvosi műszerezettség ésszerű kihasználása és összehangolása űgyében eddig a Tisztiorvosi Szolgálaton belül a műszaki szakfelügyelet volt illetékes. Miért nem ezt a szervet erősítik meg, ahelyett, hogy újat alakítanak ki? 3)A közigazgatásban az Önök kormánya szűntette meg a regionalitást a köztársasági megbizotti rendszer felszámolásával. Most mégis szükség van regionális tervezésre és ennek megfelelő szervezetre? Eleje Honlap