ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/721.. Dr. Gál Zoltán Elnök Úrnak, Magyar Országgyűlés Tisztelt Elnök Úr! A hadigondozottak helyzete címen interpellációt kívánok benyújtani a Honvédelmi miniszterhez. A hadigondozásról szóló 1994. évi XLV Törvényt az előző parlamenti ciklus utolsó napjaiban tárgyalta a Tisztelt Országgyűlés. Már a törvénytervezet benyőjtása is nagy késedelemmel és a hadigondozott szervezetek egyre fokozódó követelésére történt. Egy igen jó tervezetet készített a HTTB (Hadigondozási Törvényelőkészítő Társadalmi Bizottság) amelyet az akkori Honvédelmi Bizottság és az érdekeltek egyaránt támogattak. Ezen tervezetet Eke Károly kereszténydemokrata képviselő nyújtotta be. A kormány közben mégis elkészítette saját törvénytervezetét és azt tárgyalta a Tisztelt Ház. A szakértők szerint is ez sokkal kevesebb jogot bizotsít a hadigonddozottaknak, mint az Eke-Mádai féle tervezet, nem is beszélve az 1993. évi VII Törvénycikkről, amely alapja lehetett volna az új törvénynek. Mégis, noha sok képviselőnek erős fenntartásai voltak, ezt a törvényt elfogadta az előző parlament, az utolsó napokban. Szinte minden hozzászóló, különösen az akkori ellenzék részéről hangsúlyozta, hogy az új parlament tekintse feladatának e törvény módosítását. Ezzel kapcsolatban 1994. október 4-én peticiót nyújttott át a Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége az országgyűlés elnökének, amelyben részletesen felsorolják sérelmeiket. Kérdezem a tisztelt miniszter urat, mit szándékozik tenni a kormányzat azért, hogy ezek a sokat szenvedett emberek végre megnyugvást találjanak életük utlsó éveire. Tisztában vagyok az ország nehéz anyegi helyeztével, de ezek az emberek egyre többen halnak meg, nincs már idejük várni, ha valóban segíteni akarunk, akkor is az utolsó órában vagyunk. Ennek a segítésnek külö ös aktualistást ad a II. világháború befejezésének 50. évfordulója. Várom a tisztelt miniszter úr megnyugtató válaszát. Budapest, 1995. március 20. Dr. Mészáros Gyula KDNP Eleje Honlap