ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/739.. Dr. Gál Zoltán úrnak Tárgy: Figyelemmel kíséri-e az a Magyar Országgyűlés elnökének ügyészség a 120 millió dol- lár "utóéletét"? HELYBEN Tisztelt Miniszter Úr! A Magyar Köztársaság Alkotmánya 27. §-a és a Házszabály 91. §-a, valamint 115. §-a alapján dr Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úrhoz az alábbi i n t e r p e l l á c i ó t kívánom intézni: Legfőbb Ügyész úr 1995. február 21-i válaszában a Gerő László és Markovics Béla által okozott 120 millió dolláros kár ügyében feltett kérdésekre röviden válaszolt. Ezek a válaszok sem engem, sem pedig a közvéleményt nem nyugtatták meg, mivel nem voltak kielégítőek, figyelembevéve a jelenleg hatályos büntetőeljárás és a Btk. rendelkezéseit. Legfőbb Ügyész úr válaszának lényege az volt, hogy nem történt semmilyen, a jelenlegi Btk .szerint bűncselekménynek minősíthető cselekmény, ilyenről tudomása az ügyészségnek sem a devizabüntettről szóló feljelentésből, sem máshonnan nem volt. A károkozás a pénzintézetek által folytatott műveletek kockázata, "a veszteség önmagában nem bűncselekményi ok". Valamikor 1989-90 táján a sajtóban cikkek jelentek meg arról, hogy bizonyos Gerő László volt ÁVÓ-s tiszt miként rabolta el Bécsből 1961-ben Ábrányi Aurélt, a Szabad Európa Rádió munkatársát és hogyan tűnt el az a 120 millió dollár, amit Õ, mint az INTERÁG vezérigazgatója a Magyar Nemzeti Banktól kapott, és az akkori törvények kijátszásával juttatták el hozzá. Egy Josef Schmidt nevű ember 40 millió dollárért Santa Fé-ben egy üzemképtelen olajfinomítót vásárolt. A tranzakciót Gerő Lászlónak Liechtensteinben bejegyzett postafiók cégén keresztül bonyolították le. A 120 millió dollár jelenlegi forintértéke egyébként jóval nagyobb, mint amennyi egy új Nemzeti Színház felépítéséhez szükséges lenne. Ilyen előzmények után, amikor az ügy számos részletét a sajtó alaposan megszellőztette, mi történt? Az MNB arra illetékes szervei megvárják a törvénymódosítás, ami a devizabűntettet szabálysértéssé degradálja, és az életbelépést meglőző napon megteszik a feljelentést devizabűntett miatt kizárólag. Szerintük a Nemzeti Bankot, illetve a magyar népet ért 120 millió dolláros kár nem bűncselekmény. Az ügyészséget pedig korábban az ügy nem érdekelte, most csak annyit állapít meg, hogy a tegnap feljelentett devizabűntett ma már csak szabálysértés. A 120 millió dollárral - mint kárral - vagyoni hátránnyal nem is óhajt foglalkozni, és "a tudomás hiánya magyarázza, hogy a feljelentés kiegészítése iránti igény korábban fel sem merült". Az ügyészség még csak vizsgálni sem hajlandó, hogy miképpen tűnhetett el egy volt ÁVÓ-s tiszt és társai kezén 120 millió dollár! Miképpen jött létre ez a veszteség, netán nem maradt-e meg valahol mégis néhány milliócska? Az ügyben élve a már hivatkozott 1972. évi V. tv. 2. §-a és 7. §-a szerinti kötelezettségére, miért nem követelte már régen az MNB-től az ügy részletes kivizsgálását? Miért nem alkalmazott az ügyben külső szakértőket, ha másként nem ment? És mit szól a feljelentés időzítéséhez az Igen Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr? Felhívom a T. Legfőbb Ügyész úr figyelmét az ügyben eddig név szerint nem említett személyeknek a Btk. 21. §. (2) bek.-ben meghatározott bűnsegédi tevékenységére, illetve a Btk. 137. §. 6. pontja szerinti bűnszövetségre. Gondolom, hogy Legfőbb Ügyész úr előtt ezek nem ismeretlen bűntetőjogi fogalmak? Felhívom szíves figyelmét továbbá a már elkövetett cseleményhez kapcsolódó további magatartásokkal kapcsolatban a Btk. 244. §. (1) és (3) bekezdései szerinti bűnpártolás lehetőségére! Tájékoztatom Legfőbb Ügyész urat, hogy Bécsben Gerő úr ellen már hosszabb ideje bűntető eljárás folyik csupán azért, mert ÁVÓ-s tisztként megszervezte Ábrányi Aurél elrablását és Magyarországra szállítását 1961-ben. Ábrányit akkor 13 évi börtönre ítélték, mad 1974. októberében, szabadulása után eltűntették, feltehetően meggyilkolták! (Csak zárójelben említem meg, hogy furcsa egy jogállam Ausztria, ahol 33 év elteltével olyan üggyel foglalkozik az osztrák bűntetőbíróság, amely ügy nemcsak, hogy régi, de Ausztria érdekeit csak közvetve sértette, hiszen az elkövetők és az áldozat is magyarok voltak.) Jogállamiságból van mit tanulni az osztrákoktól a magyar ügyészségnek tisztelt Legfőbb Ügyész úr! A Bécsben folyamatban lévő bűntetőper kapcsán az alábbiakat kérdezem Legfőbb Ügyész úrtól: 1., A perben az osztrák bíróság kérdésére, hogy honnan volt ennyi pénze? Gerő úr azt válaszolta, hogy "a magyar államtól kapott a forradalom után 120 millió dollárt". Igaz, hogy ez 30 évvel később volt, de nyilvánvalóan igaz. Figyelemmel kíséri-e az ügyészség a bécsi pert, különös tekintettel a 120 millió dollárral kapcsolatos kijelentésekre? 2., Az 1994. évi XIX. tv-el kihírdetett Strasbourgi bűnügyi jogsegély- egyezmény 3. cikke lehetőséget biztosít okiratok fénymásolatainak beszerzésére, ezen túl általában bizonyítékok beszerzésére. A kiegészítő jkv. 1. cikke szerint ezt a jogsegélyt még a kifejezetten pénzügyi bűncselekmények esetében sem tagadják meg. Élt-e ezzel a lehetőséggel az ügyészség, hiszen a már hosszabb ideje folyó bécsi perben Gerő úr tartózkodási helye ismert? 3., Gerő úr a perben kijelentette, hogy a Magyar Államtól nyugdíjat kap, nyilván "jól megérdemelt, áldásos tevékenységéért"! Megvizsgálta-e az ügyészség, hogy Gerő úr valóban élvezi-e a Magyar Állam gondoskodását? Budapest, 1995. március 23. Tisztelettel: Dr. Homoki János FKGP Eleje Honlap