ORSZÁGGYÛLÉSI KÉPVISELÕ I/79.. Miért egy a három ? Interpelláció Kovács László külügyminiszter úrhoz a magyar-szlovák határátkelőhelyek tárgyában Tisztelt Külügyminiszter Úr! Szűkebb térségünknek egyik, eddig senki által kétségbe nem vont evidenciája, hogy a határátkelőhelyek száma: az áthaladás lehetősége, gyorsasága, kultúráltsága nemcsakk az általánosságban oly sokat emlegetett jószomszédi viszony, a politikai kapcsolatok lényeges eleme, de a nemzetek közöti emberi, kereskedelmi és más, mindennapi kontaktusok alapkérdése is. Különösen fontos ügy ez Magyarország számára, hiszen a nemzetközi és a magyar-szlovák, magyar- ukrán, magyar-román stb. "közlekedés" lehetősége mellet a természetes magyar- magyar nemzeti, rokoni, családi kapcsolatok fönntartásának elemi feltételét is jelenti. Ezért tartotta fontosnak az előző kormányzat a három magyar-szlovák átkelő:Letkés, Sátoraljaújhely, és Pácinközös megnyitását, ezért szorgalmazta azt minden magyar-szlovák tárgyaláson, a két ország közti toloncegyezmény aláírásával összefüggésben, ugyanis a toloncegyezmény magyar részről történő aláírásánakellentétele a három átkelő szlovák megnyitása volt. Külügyminiszter úr augusztus 5-én Pozsonyban aláírta a toloncegyezményt, meg is nyitották Letkést a köztársasági elnök úr jelenlétében, ám a másik két igéret, az ellentételezés 2/3-a nem teljesült, holott építkezni a szlovák oldalon sem szükséges, a létszámhiányra vonatkozó szlovák indok előadása pedig szokatlan érvelés nemzetközi megállapodás teljesítésekor. Kérdezem: Külügyminisztériumunk miért nem ragaszkodott a korábbi magyar feltételek betartásához, a másik két átkelő megnyitásához is? Tájékoztatták-e a köztársasági elnök urat Letkésen, hogy tovább kellene mennie két másik ünnepékyes megnyitóra is, illetve arról, hogy ottléte az 1/3-os ígéret betartását szentesíti? Tekintettel a szlovák belpolitika viszonyaira és a választásokat követő új helyzetre, egy esetleges újabb Meciar-kormányra, Külügyminiszter úr milyen esélyt lát a most most lerontott magyar pozíció javitására, vagyis az eredeti szlovák ígéret maradéktalan betartására? És végül: célszerü dolog-e, nemzeti érdekeket szolgál-e puszta igéretekre szerződést aláírni? Figyelemmel és érdeklődéssel várom Külügyminiszter Úr válaszát. Budapest, 1994. szeptember 14. (Dr. Csapodi Miklós) MDF Eleje Honlap