I/99.. Dr. GÁL ZOLTÁN Úrnak Az Országgyülés elnökének Igen tisztelt Elnök Úr ! Békesi László pénzügyminiszter úrhoz az alábbi interpellációt kívánom intézni . " Mekkorát tévedhet egy pénzügyminiszter, avagy a jelenlegi kormány úgy kívánjae a kárpótlási jegyek árfolyamát mesterségesen magasan tartani, hogy visszafogja a kibocsátott kárpótlási jegyek mennyiségét ? A pénzügyminiszter úrhoz 1994. szeptember 20.- án kérdést intéztem, melynek lényege az volt: mivel tudja bizonyítani a privatizációs kormánybiztos titkárságának vezetôje, hogy az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal a választások elôtt szándékosan csökkentette a kárpótlási jegyek kibocsátását, s ily módon hozzájárult a kárpótlási jegyek tôzsdei árfolyamának mesterségesen magasban tartásához. Mivel a kérdésre adott választ részben helytelen számadatokat tartalmazott, és ezzel megtévesztette az Orsszággyülést; részben megalapozatlan elméletekkel próbálta alátámasztani a gyanúsítást; és mivel valójában semmiféle bizonyítékot nem szolgáltatott a szándékosságot illetôen ezért kénytelen vagyok interpelláció formájában megkérdezni a miniszter úrtól: 1./ Miért állította, hogy 1994. márciusában az OKKH által kibocsátott kárpótlási jegyek mennyisége 5,6 milliárd Ft volt, amikor a hivatalos kimutatások szerint 1994. márciusában 3,87 milliárd jegy került kibocsátásra ? 2./ Miért állította a miniszter úr, hogy 1994. április - májusában a kibocsátott jegyek mennyisége 1,7 milliárd volt, amikor a tényleges adatok szerint áprilisban 1,29 milliárd, májusban pedig 1,3 milliárd, összesen : 2,59 milliárd Ft volt ? 3./ Miért állította a miniszter úr, hogy a jegyek tôzsdei árfolyamát kedvezôen befolyásolja a kibocsátott jegyek csekélyebb mennyisége - még abban az esetben is, ha 110 milliárd Ft vásárlóértékü jegy van forgalomban - amikor annak ellenére, hogy júniusban 1,3 milliárd, júliusban 761 millió, augusztusban 812 millió, szeptemberben várhatóan 500 millió forint értékü jegy kibocsátásra került sor, és ezen igen visszafogott kibocsátási ütem mellett a kárpótlási jegyek árfolyama nemhogy emelkedett vagy legalább szinten maradt volna, hanem soha nem látott mélységekbe zuhant ? 4./ Hová lettek a visszatartott határozatok, hisz 1994. július 15.- tôl a volt elnök távoztával nem volt akadálya azok kibocsátásának ? 5./ Miért állította a miniszter úr, hogy az OKKH létszáma 1993. októbere és 1994. májusa között nôtt, mivel a tények alapján megállapítható, hogy 1993. októberében a Hivatal állományában 1513 fô tartozott, 1994. májusában pedig 1416 ? 6./ Miért nem hallgatta figyelemmel mminiszter úr a kérdésemet, mivel elmagyaráztam, hogy a határozatok száma, vagyis az elvégzett munka mennyisége és a kibocsátott kárpótlási jegyek mennyisége között nincs egyenes arányosság. Ugyanis az elutasított határozat esetében nincs jegykibocsátás, de a határozatot ugyanúgy meg kell hozni, mint helytadó esetén; sôt, adott esetben a bizonyítékok beszerzése, azok mérlegelése jóval több munkát is okoz. Az igények elbírálása folyamatában a végsô szakaszban megnô az elutasított igények száma, s így akár változatlan határozatszám mellett is, mindeféle szándékosság nélkül felére csökkenhet a kiadott jegyek mennyisége a korábbiakhoz képest. 7./ Az eredeti kérdés azt kifogásolta, hogy egy szervezet tisztviselôje, mely felett a felügyeletet a pénzügyminiszter gyakorolja, miért vádol meg egy államigazgatási szervezetet súlyos visszaéléssel - megalapozott bizonyítékok nélkül. Erre a kérdésre nem kaptam választ. Ezért ismét kérdezem a miniszter úrat, milyen konkrét bizonyítékaik vannak arra nézve, hogy az OKKH vezetése a választások elôtt szándékosan visszafogta azért a határozathozatalt, a jegykibocsátást; hogy ezzel a választások kimenetelét befolyásolja. Mert bizonyítok nélkül - s az elméletek nem azok - mindez puszta vádaskodás, alantas rágalmazás; melyhez egy miniszter nem adhat segítséget. " Budapest, 1994. szeptember 22. Dr. Sepsey Tamás MDF Eleje Honlap