KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az elmúlt tíz év alapvetően megváltoztatta mindannyiunk életét. A polgárok azt látják, hogy míg ők a gyorsan változó világhoz nem kis áldozat árán alkalmazkodnak, addig egyesek kibújnak a közterhek alól, személyes összefonódásokkal, visszaélésekkel meggazdagodnak. És az embereknek azt is tapasztalniuk kellett, hogy bizony a gazemberségre csak kevés esetben derül fény. A kiskapukat bezáró és újabbakat nem nyitó törvények megalkotása mellett mindannyiunk közös érdeke és felelőssége a bűnüldöző szervek társadalmi presztízsének erősítése. A közelmúlt eseményei alapvetően megrendítették a polgárok bizalmát a bűnüldöző szervek iránt. A sztárügyvéddel, az úgynevezett civil kontrollal akarták a kampányvizsgálat megállapításait megetetni a közvéleménnyel, azt, hogy bűncselekmény ugyan nem történt, de morálisan van mit tenni. Ha azonban a Lupis-botrányt, a bombás Clodo-ügyet, a kötelességüket teljesítő rendőrök erkölcsi és fizikai megsemmisülésétől elhíresült békési olajügyet az államtitkok nyilvánosságra hozatalával betetőzve vizsgáljuk, mindig egy személy neve bukkan fel: Pintér Sándor mint rendőrfőkapitány, mint vállalkozó, mint belügyminiszter.Miniszterelnök Úr! Nem kétséges, hogy az ön célja megegyezik az állampolgárokéval. A bűnüldöző szervek társadalmi megítélésének javítása azonban önnek nemcsak a célja, hanem kötelessége is. Lehet, hogy ebben az ön számára a végső megoldás kulcsa Pintér Sándor belügyminiszter volt. A kirobbant sorozatos botrányos ügyek után még mindig úgy gondolja miniszterelnök úr, hogy a végső megoldás Pintér Sándor? Miniszterelnök Úr! Akár itt van, akár nincs, a felelősség az öné! (Taps az MSZP padsoraiban.)