DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A hét végén három és fél méter hosszúságban megcsúszott a Lágymányosi híd pesti töltése és annak burkolata. A hírt a munkát végző Mélyépítő Budapest Kft. területi igazgatója jelentette be. Bár közvetlen életveszély nem volt, nem állt fenn, a híd egy sávját biztonsági okokból lezárták, és a töltést 150 köbméter földdel támasztották meg. A híradókban nemcsak a hirtelen szükségessé vált földmunka képei voltak láthatók, hanem az a fából készült állványerdő is, amely már régóta az omlásveszélyes műtárgyat támogatja. Ez a kis csúszás és a valódi megoldást elodázó aládúcolósdi a mostani stabilitásnak is szimbóluma lehetne. Hogyan végezték munkájukat a hídépítők, ha egyszer egy egyszerű, a hídra felvezető gyalogos lépcső megalapozása képes volt megrogyasztani a híd töltését? Miféle munkát vettek és adtak át a főváros illetékesei a főváros és az ország lakóinak, a nemzetközi közlekedésnek, akkor, amikor a főváros, mint azt a főpolgármester úrtól tudjuk, nemcsak hogy... - idézőjelben - „ lendületben a városö, de egyenes világvárost építünk? Hogyan építünk világvárost, amikor egy rendes hidat képtelenek vagyunk megépíteni? Egy, a választókerületemet Pesttel összekötő másik híd, a Szabadság híd műszaki állapotáról és a Margit hídról, a bedugult közlekedésről most természetesen nem szólok. Az a totális tehetetlenség azonban, ami csak a toldozás-foldozásban és a magyarázkodásban merül ki, rövidesen tényleges közlekedési, építészeti katasztrófához vezethet Budapesten. Ez nem stabilitás, hanem vékony jégen járó felelőtlen átvészelési kísérlet.A Lágymányosi híd ügyében azért fordulok miniszter úrhoz, mert ebben az országban, ha nincs emberhalál, nem történik semmi; ha van, esetleg vizsgálat van. Ezért kérdezem a miniszter úrtól, a történtekért ki a felelős és mikorra kerül a híd kifogástalan állapotba. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból.)