FÜLÖP ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Ékes a szó, de a szent becsület több nála bizonnyal - vallja Janus Pannoniusszal együtt az MDF is. A magára valamit is adó ember kínosan ügyel arra, hogy ha valamit megígér, azt be is tartsa. Ha a miniszterelnök úrról van szó, akkor ez még nagyobb súllyal esik latba. Az országgyűlési választási kampány során ön, tisztelt miniszterelnök úr, levelet írt a választópolgároknak, többek között a postásoknak is. Ebben azt ígérte, hogy a köz alkalmazottai, a nővérek, a postások, visszakapják szakmájuk elenyészett erkölcsi és anyagi megbecsülését. A népakarat úgy hozta, hogy áprilisban ön került a kormányfői székbe, de az ígéret, legalábbis ami a postásokat illeti, valahogy elfelejtődött. Az elmúlt időszakban egy szó el nem hangzott arról, mikor váltja valóra a kormány az ígéretét. A postások független érdekvédelmi szövetsége nyílt levelet intézett a miniszterelnök úrhoz, ebben számon kérték az ígéretet. Draskovics Tibor úr, jó bürokratához illően, általánosságokkal kitöltött levelében reagált, egy szóval sem említve a konkrét kérdésre a konkrét választ, hogy mikor lesz béremelés a Postánál, vagyis a kormány mikor tartja be az ékes szó ígéretét? Mert bért emelni többféleképpen is lehet: egyszer úgy, hogy nem sérülnek az érdekek, tehát mindenki jól jár; de lehet a másik rovására, azaz úgy, hogy akinek a munkájára már nem tartanak igényt, az arra eső részt béremelés címén szét lehet osztani. Kérdezem tehát a tisztelt miniszterelnök urat, mi a szándéka a Magyar Postának, mi a szándéka a kormánynak a postásokkal? Hogyan lesz az ékes szóból valóság? Várom válaszát!