TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Egy rövid kis történetnek, kérem, hogy közösen vonjuk le a tanulságát és a konzekvenciáját. Történt hajdanán, hogy végezte a vám- és pénzügyőrség a dolgát, és hibát talált. Olyan hibát talált, hogy 83 millió forint bírságot kellett neki kiszabnia egy újonnan létesített üzemanyagtöltő állomás miatt. A cég külföldiek tulajdonában volt, és lám-lám, a külföldiek megtalálták azt a jó szándékú és segítőkész államtitkárt, aki hatékony eszközökkel és módszerekkel elérte, hogy a bírságot másodfokon 83 millió forintról 100 ezer forintra csökkentsék. Az ügy megjárta a bíróságot, végül a legfőbb ügyész óvást nyújtott be a minisztériumhoz a törvénytelen döntés miatt. Az ügynek az akkori miniszter vetett véget, amikor hatályon kívül helyezte a törvénytelen döntést. Szó szerint a következőt írta a miniszter: „A vámhatóság eljárása során tehát nincs lehetőség arra, hogy méltányosságból egy adott jogsértést egy, az enyhébb bírság kiszabását lehetővé tevő kategóriába soroljanak, mint ahogy arra sem, hogy a jogsértéshez kapcsolódóan kiszabott bírságnak a törvényben meghatározott összegét mérsékeljék.öTisztelt Miniszterelnök Úr! Kérdezem, tudja-e, ki volt az az államtitkár, aki nyomást gyakorolt a vám- és pénzügyőrségre egy külföldi tulajdonú cég érdekében azért, hogy törvénytelen döntést hozzon. Tudja-e, hogy ki volt az a miniszter, aki csak a legfőbb ügyész óvására vetett véget a törvénytelen eljárásnak? Kérem a válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)