TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Nemzeti Autópálya Rt. napjainkban nemcsak a magyar régészet legjelentősebb finanszírozója, hanem egyes vélemények szerint a tudományos munkát is lényegében a gazdasági társaság mérnökei szervezik. Olyan vélemények is vannak, hogy a jelenlegi kaotikus állapotok tovább nem tarthatók, mert a területet feltárni hivatott régészek széttagolt, szinte ‑ ahogy mondják ‑ vármegyei rendszerben dolgoznak, mivel a vonatkozó törvények szerint minden megyében a helyi múzeum felelős a feltárásokért. Egy autópálya nyomvonala tulajdonképpen nem más, mint egyetlen hosszú ásatási szelvény, ebből adódóan a megyei tagolástól teljesen függetlenül, egységes régészeti projektként kellene kezelni, és a feltárást központosítani kellene, mondják mások, hozzátéve, hogy ez nemcsak a hatékonyság, hanem a tudomány szempontjából is hasznos lenne.Olyan kérdés is felmerült, hogy megakadályozható-e, hogy a feltárásra kapott összeg, amely a 600 kilométernyi autópálya építési költségéből akár 9 milliárd forintot is kitehet, ne 19 tömítetlen csapon folyjék el. Kimondható-e, hogy a régészeti leletek egységesen állami tulajdonban maradjanak? Megoldható-e, hogy a nemzeti kulturális örökséget megőrző régészeti raktárak ügyével ne a Nemzeti Autópálya Rt.-nek kelljen foglalkoznia, hanem az erre hivatott intézmények szervezzék ezt a fontos és természetesen országos léptékű feladatot? A bizonytalanságokat hogyan kívánja feloldani a minisztérium az autópálya nyomvonalába eső feltárások ügyében? Várom a válaszát.